Dardot-Laval: A globálrezon - A neoliberalizmus múltja és jelene 2009 - 487 o.

 

Tartalom: 0. Bevezetés - A neoliberalizmus mint racionalitás       0.1 A "laisser-faire" ideológiája?       0.2 Az ideológia csapdája és az állam fetisizmusa       0.3 A neoliberális kormányzási modell       0.4 A neoliberalizmus újdonságának problémája I. A kormányzás korlátairól       I.1 A társadalom gépezete és az érdekek racionalitása             I.1.1 A politikai gazdaságtan tudománya             I.1.2 Az érdek szubjektuma             I.1.3 Az érdek és az erkölcs közötti feszültség             I.1.4 Az érdekek rendszere             I.1.5 A "természetes rend" mint a kormányzás korlátja             I.1.6 Kormányzás a természeti törvények ismeretével       I.2 A haladás és az emberi természet változatlan egyformasága             I.2.1 Mit jelent a civil társadalom?             I.2.2 A civil társadalom és a történelem             I.2.3 A társas kapcsolat megromlása             I.2.4 A két vágy Adam Smith-nél             I.2.5 A haladáshit későbbi változatai       I.3 Az egyéni jogok mint a kormányzás korlátai             I.3.1 Rousseau, Locke és a jogi deduktív út             I.3.2 Az egyéni jogok alapja: a teológiától a tautológiáig             I.3.3 A Teremtőről "leválasztott" jogok             I.3.4 Önmagunk tulajdonlása: a tulajdonjog alapja             I.3.5 A tulajdon Locke után             I.3.6 A "legfőbb hatalom" természete             I.3.7 A kormányzás korlátai             I.3.8 A "kormányzás nagyszerű művészete"       I.4 Kormányzás a hasznosság ellenőrzése alatt             I.4.1 A természetjog és az emberi jogok kritikája             I.4.2 A hasznosság: a közcselekvés egyetlen kritériuma             I.4.3 Bentham és a "sponte acta" építése             I.4.4 A szociális reformizmus perspektívája       I.5 A liberalizmus válsága és a neoliberalizmus születése             I.5.1 A liberális dogmatizmus válságának okai             I.5.2 Tocqueville és John Stuart Mill korai nyugtalansága             I.5.3 Herbert Spencer és a szabadpiac védelme             I.5.4 Spencer az állami babona ellen             I.5.5 A századvégi konkurencializmus születése             I.5.6 Az "új liberalizmus" és a "társadalmi haladás"             I.5.7 Az állam kettős tevékenysége Polányi szerint             I.5.8 A neoliberalizmus és a liberalizmus belső ellentmondásai II. A szellemi megújulás       II.6 A liberalizmus megújulása a Lippmann-konferencián             II.6.1 A liberális naturalizmus ellen             II.6.2 A neoliberalizmus eredetisége             II.6.3 A megújult liberalizmus agendája             II.6.4 Neoliberalizmus és kapitalista forradalom             II.6.5 A törvény uralma             II.6.6 Az elitek kormányzása       II.7 Ordoliberalizmus: gazdaság- és társadalompolitika között             II.7.1 A "rend" (ordo) mint politikai feladat             II.7.2 Az állam legitimációja a gazdasággal             II.7.3 A verseny rendje és a "gazdasági alkotmány"             II.7.4 A "rendteremtés" és a "rendfenntartás" politikája             II.7.5 A fogyasztó-polgár és a "magánjogi társadalom"             II.7.6 A "szociális piacgazdaság" és kétértelműsége             II.7.7 Az ordoliberalizmus "társadalompolitikája"             II.7.8 A kisvállalkozás: a proletarizálódás ellenszere             II.7.9 A "harmadik út"       II.8 A vállalkozó ember             II.8.1 Az intervencionizmus kritikája             II.8.2 A piac új felfogása             II.8.3 A piac és az ismeret             II.8.4 A vállalkozói lét: önmagunk kormányzása             II.8.5 Az új, vállalkozó ember képzése             II.8.6 Mindenki legyen vállalkozó       II.9 Az erős állam a magánjog őre             II.9.1 Sem laisser-faire, sem szociális célok             II.9.2 A "piac spontán rendje" vagy "katallakszia"             II.9.3 A "garantált szabadságszféra" és az egyének joga             II.9.4 A "beavatkozás legitim területe" és a jogállam szabálya             II.9.5 Az erős állam fontosabb, mint a demokrácia III. Az új racionalitás       III.10 A nagy fordulat             III.10.1 A verseny mint az új szabályozás alapja             III.10.2 A pénzügyi kapitalizmus diadala             III.10.3 Ideológia (1): A "szabad kapitalizmus"             III.10.4 Ideológia (2): A "gondoskodó állam" demoralizál             III.10.5 Fegyelmezés (1): A fegyelmező rendszer és a "piaci kényszerek"             III.10.6 Fegyelmezés (2): Kötelező szabadon választani             III.10.7 Fegyelmezés (3): A vállalkozás neoliberális irányítása             III.10.8 Racionalitás (1): Az új hitre tért szakértők és csúcsvezetők szerepe             III.10.9 Racionalitás (2): A neoliberális baloldal "harmadik útja"       III.11 Az európai építkezés ordoliberális forrásai             III.11.1 Az alkotmányos szerződés elveinek "keletkezéstörténete"             III.11.2 Az ordoliberalizmus hegemóniája az NSZK-ban             III.11.3 Az ordoliberalizmus hatása az európai építkezésre             III.11.4 A törvényhozások versenyeztetése felé?       III.12 A vállalkozás-alapú kormányzás             III.12.1 A vállalati governance-tól az állami governance-ig             III.12.2 Globális kormányzás világkormány nélkül             III.12.3 A vállalkozás mint modell             III.12.4 Az egoista és a racionális gazdasági szereplő hipotézise             III.12.5 A Public Choice és a közszféra új modellje             III.12.6 A verseny a közcselekvés középpontjában             III.12.7 Baloldali politika?             III.12.8 A könyvelői szemlélet leértékeli a hivatástudatot             III.12.9 Menedzserszemlélet és politikai demokrácia       III.13 A neoliberális "embergyár"             III.13.1 A plurális szubjektum és a szférák elválasztása             III.13.2 A vállalkozás mint a társadalom modellje             III.13.3 A "vállalkozási kultúra" és az új szubjektivitás             III.13.4 A vállalkozó Én: az önérvényesítés ethosza             III.13.5 A teljesítmény aszkézisei és technikái             III.13.6 A "lélek menedzsmentje" és a vállalkozás vezetése             III.13.7 A kockázat: a lét dimenziója és kötelező életstílus             III.13.8 Elszámoltathatóság és kiszámíthatóság             III.13.9 A teljesítmény/élvezet új rendszere             III.13.10 A hatékonyságtól a teljesítményig             III.13.11 Az új embertípus kóresetei             III.13.12 Az új ember öncélú élvezete             III.13.13 A neoliberális szubjektum irányítása IV. Következtetések - A liberális demokrácia kimerülése       IV.1 Az a-demokratikus racionalitás       IV.2 A neoliberalizmus mint stratégiai rendszer       IV.3 Egy másik kormányzási modell lehetőségei       IV.4 Az "ellenmagatartás" mint szubjektivációs gyakorlat     0. Bevezetés - A neoliberalizmus mint racionalitás   "(5. o.) Ami itt a tét, az nem kevesebb, és nem is több mint a létezésünk formája, vagyis az, hogy milyen kényszerek hatása alatt alakítjuk viselkedésünket, máshoz és önmagunkhoz való viszonyunkat. ...a nyugati világban ...a neoliberalizmus az élet zsinórmértéke. Mindenkit belekényszerít a globális verseny világába, egymás elleni gazdasági háborúba hajszolja a népeket, a piaci mintához szabja a társadalmi kapcsolatokat, átalakítva az egyes embert is..." "(5. o.) Ezek az új globálrezon egymást kiegészítő dimenziói. Ez alatt azt kell érteni, hogy ez a gondolkodás globális, a fogalom mindkét lehetséges értelmében: globális, amennyiben világméretekben érvényesül, és globális, amennyiben nem torpan meg a gazdasági szféra határainál, hanem arra törekszik, hogy... totálisan bekebelezve az emberi lét valamennyi dimenzióját, megteremtse a saját világát." (A globálrezon - franciául: la raison globale - Pierre Dardot és Christian Laval által alkotott kifejezés, amely a neoliberalizmus új racionalitását jelöli. Neoliberalizmus.) "(6. o.) A neoliberalizmus korunk kapitalizmusa... Így definiálhatjuk: az emberek feletti hatalomgyakorlás új formáját a verseny egyetemes elvéhez igazodva meghatározó diskurzusok, szokások és eszközök összessége."   0.1 A "laisser-faire" (=hagyni csinálni) ideológiája? "(7. o.) ...a közvélekedés szerint a neoliberalizmus olyan ideológia, amely a chicagói iskola közgazdasági elméletén alapul, távolabbi forrása pedig a piac - Adam Smith-től származó - "láthatatlan kezébe" vetett hit... A piac szabadsága biztosítja a források optimális kihelyezését; az állami beavatkozás viszont... zavarja a piacok egyensúlyi automatizmusának érvényesülését. Az ideológia kemény magját ezek szerint a piacnak a természetes valósággal való azonosítása alkotná. ...a valóságot magára kell hagyni, és máris lesz egyensúly, stabilitás és növekedés." "(7. o.) Itt az a tévedés, hogy a neoliberalizmust... az általa közvetlenül inspirált gazdaságpolitikára akarják leegyszerűsíteni."   Vissza az oldal elejére   0.2 Az ideológia csapdája és az állam fetisizmusa "(10. o.) ...a pénzügyi válság bekövetkezte kevésbé a szabályok hiányára, mint inkább egy bizonyos szabályozási forma hibás működésére vezethető vissza." "(11. o.) ...az állam... Egyetlen pillanatra sem szűnt meg... a tőkefelhalmozás előtt álló bármifajta akadály eltávolítását szolgáló hatalmi eszköz lenni."   Vissza az oldal elejére   0.3 A neoliberális kormányzási modell "(13. o.) ...a neoliberalizmus elsősorban nem ideológia vagy gazdaságpolitika, hanem mindenekelőtt és alapvetően racionalitás, és ezen a címen arra törekszik, hogy nemcsak a hatalmat gyakorlók tevékenységét, de a kormányzottak magatartását is felépítse és alakítsa." "(14. o.) ...a kormányzás egyáltalán nem merül ki a szűkebb értelemben vett egyén legbelső lelkületét megcélzó nevelésben-fegyelmezésben, végső soron az egyén önmaga feletti uralmát, vagyis önmagához való viszonya egy bizonyos típusának kialakítását célozza." "(14. o.) Kormányozni tehát annyit jelent: vezetni, irányítani emberek viselkedését. ...ez az irányítás ugyanúgy vonatkozhat önmagunkra, mint másokra. Ez az, amiben a kormányzás igényli a szabadságot, mint lehetősége feltételét. Kormányozni nem azt jelenti: a szabadság ellenére vagy azzal szemben, hanem a szabadság által kormányozni, vagyis: aktívan építeni az emberek szabadságának meghagyott mozgásterére, hogy bizonyos normákhoz maguktól alkalmazkodhassanak." "(15. o.) A kormányzásnak ez az elemzése tehát közvetlenül kérdőjelezi meg azt a gondolatot, hogy a szubjektum szabadsága kívül lenne a hatalmi viszonyokon és az uralmi formákon."   Vissza az oldal elejére   0.4 A neoliberalizmus újdonságának problémája "(18. o.) ...Bernard Manin... olyan liberalizmus ugyanis nem létezik, amely pusztán csak gazdasági - és így elválasztható - lenne a kívánatos politikai rendről alkotott egy bizonyos elképzeléstől."     I. A kormányzás korlátairól   I.1 A társadalom gépezete és az érdekek racionalitása   "(25. o.) A klasszikus liberalizmust a közhatalom-gyakorlással szemben állított korlátok rendszeres újragondolása jellemzi. Hol összekeveredik, hol elválik egymástól az érvek kétfajta rendszere. Az első az ember jogai, a másik az érdekei nyelvén beszél. Az előbbi esetben a korlátozás alapja jogi jellegű: az egyénhez szervesen hozzátartozó természetes jogok megszabják azokat a határokat, amelyek átlépésétől a főhatalomnak tartózkodnia kell. A másodikban az alap tudományos formát ölt: az ember természete, a civil társadalom saját rendje, az egyetemes történelmi haladás jelöli jelöli ki - "természetes módon" - az állami beavatkozás hatókörét... megismerhető törvények szerint működő erők emelnek korlátokat a beavatkozás elé."   Vissza az oldal elejére   I.1.1 A politikai gazdaságtan tudománya "(27. o.) ...az emberi történelem nem egy előre kidolgozott terv szerint alakul, és nem az emberi akarat irányítja." "(27. o.) A politikai gazdaságtan a "természetből" mint evidenciából kiindulva gondolja el a kormányzati működés határait."   Vissza az oldal elejére   I.1.2 Az érdek szubjektuma "(28. o.) A liberális politika horizontja és kiindulópontja a saját érdekét követő, önszeretete kielégítésére törő új ember, akinek cselekedeteit szenvedélyei irányítják. ...adottnak veszi az ember természetét: vágyakozó lény, szenvedélyeinek rabja, akit a nyereségvágy vagy a hiúsággal összefüggő örömök mozgatnak. Az érdek és a szenvedély, melyeket az erkölcs és a vallás jellembéli gyengeségként kezelt, immár a cselekvés motorjának számít. És ugyanez az ember ugyanakkor vágya és szükségletei kielégítéséért tevékenykedik, dolgozik és kereskedik, hogy megszerezze azt, amije nincs, cserébe azért, amit nem használ." "(29. o.) ...Locke... Az emberi akaratot tehát nem "a legnagyobb jó" határozza meg, és nem is a túlvilági "égi örömökről" alkotott eszméje vezérli, hanem a mindennapi életben tapasztalt ezernyi jelentéktelen szenvedés és bosszúság."   Vissza az oldal elejére   I.1.3 Az érdek és az erkölcs közötti feszültség "(32. o.) ...miként kapcsolódik egymáshoz a jóindulat, az igazságosság és az érdek?" "(32. o.) ...Smith... a mások szimpátiája elérésének a vágya az, ami igazán fontos nekünk, inkább, mint a mások érzéseivel való azonosulást jelentő szimpátia." "(35. o.) Az ember hiánnyal való gazdálkodása teremti meg a politikai cselekvés alapját. Ebből következnek az általános célok: a jólét fokozása; a mérték: a törvények hasznossága; a cselekvés, mint eszköz: a képzelet révén alakított érzetek gyúrható anyaga. Közvetve vagy közvetlenül az emberi cselekvés első mozgatóerőiből - és nem a könyörületességből vagy a becsületből-kiindulva... tudunk hatást gyakorolni az emberekre." "(35. o.) ...ha önmagunkért munkálkodva másokért dolgozunk, akkor ebből majdhogynem következik a fordítottja, hogy ti. másokért dolgozva önmagunkért is dolgozunk. Az altruizmus tehát bizonyos értelemben benne foglaltatik az erők láncolatai és kombinációja elemzésében. Vajon nem kell-e mindig feláldozni érdekeink egy részét, hogy jobban érvényesíthessük azokat?"   Vissza az oldal elejére   I.1.4 Az érdekek rendszere "(35. o.) Nem elég megkülönböztetni az emberi természetben egy "aktív erőt", a "helyzetünk javítására irányuló vágyat", azt is ki kell mutatni, hogy az érdeknek és az önszeretetnek ez az antropológiája harmonikus társadalmi rendhez, nem pedig háborúskodáshoz vezet. A klasszikus liberalizmus egyik kiindulópontja az érdekek nemzeti, sőt globális kölcsönös függésének állítása. Létezik egy rend, vagy rendszer, amelynek ahhoz, hogy működjön, nincs szüksége központi beavatkozásra, sőt, ráadásul megkérdőjelezi annak szükségességét és meghúzza a határát. Ez a gazdasági rend az árucserében létrejövő kölcsönös haszonra épül; és egy olyan teret jelent, ahol mindenki, miközben a lehető legnagyobb hasznot szeretné elérni a termelésben való részvétele eredményeként, funkciója és szakmai tudása szerint hozzájárul a társadalom működéséhez." "(36. o.) A liberális közgazdasági gondolkodás kerete tehát eképpen rajzolható meg: elegendő formálisan bemutatni, hogy az ármechanizmus révén hogyan jön létre az egyensúly, és érvényesül az árucserében résztvevő valamennyi fél érdeke." "(38. o.) ...Gilbert Faccarello..., a piac legfőbb törvénye csak a versenyfeltételek "átrendezésének" szerepét hagyja az államra... Az állam semmi mást nem csinál, csak azt, ami fontos, a maga területén: a személyek és vagyontárgyak védelmét, a nyílt erőszak visszaszorítását." "(38. o.) ...Adam Smith... Az emberek, mikor forrásaik nekik lehető legelőnyösebb felhasználását keresik, a társadalom egészének javát szolgálják, akkor is, ha ez a cél nem fogalmazódik meg tudatosan bennük."   Vissza az oldal elejére   I.1.5 A "természetes rend" mint a kormányzás korlátja "(39. o.) ...az államnak nem tétlennek, nem közömbösnek, hanem "nyugodtnak" kell lennie. ...az államnak időről időre - habár rendkívül elővigyázatosan - de igazítania kell a gépezet működésén." "(39. o.) ...James Stuart... a modern "politikai vezető" erősebb, mint a korábbi uralkodó..., mert... "igen jelentékenyen tudja befolyásolni egy egész nép életét"... És mégis, maga a gazdaság korlátozza a hatalmában, mégpedig sokkal inkább, mint a régi uralkodót. "A modern gazdaság bonyolult rendszere" következtében az érdekek legyőzik a kormányzati önkényt, a "zsarnokság ostobaságát"." "(41. o.) ...a főhatalom szerepe módosult. Rangját többé nem a politikai hierarchiában betöltött helye, még kevésbé a kiváltságosok rendjei közötti megkülönböztetés, hanem az egymásnak kölcsönösen hasznos foglalkozások gépezetében betöltött funkciója határozza meg. Ez jellemzi a szuverenitás ontológiai felfogásáról való áttérést a kormányzás funkcionális felfogására." "(44. o.) ...ha igaz is, hogy a törvénynek erőnek erejével érvényesítenie kell az igazságosságot az emberek között, mindez nem jelenti azt, hogy képes lenne igazságos embereket faragni belőlük."   Vissza az oldal elejére   I.1.6 Kormányzás a természeti törvények ismeretével   Vissza az oldal elejére   I.2 A haladás és az emberi természet változatlan egyformasága   "(49. o.) Ha az ember nem változott, miként magyarázható, hogy a változások végül oda vezettek, hogy kialakult a munkamegosztással és árucserével jellemezhető "kereskedő társadalom"?" "(49. o.) ...Robert Meek... a társadalom... négy, többé-kevésbé jól elkülönülő és egymást követő stádiumon keresztül fejlődött, miközben mindegyik stádium egy-egy, egymástól eltérő létfenntartási módnak felelt meg. Ezek a vadászat, az álattartás, a földművelés és a kereskedelem... A stádiumokon keresztüli haladásnak ebből a koncepciójából... következik a folyamatosság... megszakadása... hogyan másképpen fogadhatnánk el egy ilyen szakadást, mint ha elismerjük a különböző stádiumok embertípusainak kétségbevonhatatlan másságát?"   Vissza az oldal elejére   I.2.1 Mit jelent a civil társadalom? "(50. o.) Melyek a "civil társadalom" alapvető vonásai? M. Foucault négy ilyet azonosít. A civil társadalom először is a "történelem és a természet állandó eleme"; másodsorban a "spontán egyesítés elve; harmadszor a politikai hatalom állandó "alapszövete", és negyedszer a "történelem motorja"." "(51. o.) ...időben semmi nem előzi meg a civil társadalmat... teljesen hiábavaló valamiféle, a civil társadalmat megelőző elszigetelt, vagy a társadalmiságot nélkülöző "természeti állapotot" elképzelni. ...lehetetlen szétválasztani az emberi természetet a társadalomtól és a történelemtől." "(51. o.) Az egyesítés spontaneitása azt jelenti pontosan, hogy nincs szükségünk a jogoknak egyfajta szerződéssel vagy valamiféle paktummal megpecsételt átengedésére: az embereknek nem kell társadalmat létrehozniuk, kezdettől fogva társulnak egymással... érzelmi és szenvedélyi kötelékek alkotják a közösségek, vagyis a civil társadalom történeti létezési formáinak (család, falu, törzs, nemzet stb.) a szövetét. ...nem a gazdasági kötelék az, ami összetartja a különböző társadalmakat." "(52. o.) Azok a valóságos kötelékek, amelyek az egyének között léteznek, arra késztetik őket, hogy az önmagukban és másokban felismert tehetség függvényében szétosszák maguk között a szerepeket és feladatokat, és ez a... "munkamegosztás", automatikusan olyan differenciálódáshoz vezet, aminek hatására egyesek fokozatosan a többiek fölé kerekednek, és lassanként kialakul az a szokás, hogy rájuk bízzák a legfontosabb döntéseket. A hatalom tehát időben megelőz minden politikai intézményt és jogi kodifikációt..."   Vissza az oldal elejére   I.2.2 A civil társadalom és a történelem "(56. o.) ...az egoista érdek vak mechanizmusa nem behozza a civil társadalmat a történelembe, hanem a haladásnak azt a gépezetét alkotja, amely az egyik stádiumról átviszi azt a következőre."   Vissza az oldal elejére   I.2.3 A társas kapcsolat megromlása "(59. o.) ...Ferguson... a történelemben egy ellentmondásos folyamat zajlik: egyfelől a mesterségek és a kereskedelem fejlődése, a munkamegosztás, az egoista érdek ingamozgása közvetítésével, másfelől a modern nemzetek - az emberi tevékenység morális és politikai dimenzióját sújtó - hanyatlása."   Vissza az oldal elejére   I.2.4 A két vágy Adam Smith-nél "(60. o.) A smith-i antropológia minden emberi motivációt két alapvető vágyra vezet vissza: helyzetünk önmagunk szeretetén alapuló javításának vágyára..., valamint a mások általi elsimerés végyára..." "(61. o.) Míg a jó kormányzat a "természet fejlődéséhez" igazítja a maga működését, a rossz kormányzat, a természet elleni kormányzat ráadásul cselekvésképtelen kormányzat is." "(63. o.) A - liberalizmust a kezdetektől fogva jellemző - "haladáshit" lényegéhez... hozzátartozik a termelőerők potenciálisan korlátlan fejlődése és az emberi természet tökéletesedése bizonyos fokú szétválása... Ez az, amiért ez a liberalizmus túlságosan lucidus (élesen látó) ahhoz, hogy valaha is beleessen "a történelem vége", az ideális társadalom utópiája elképzelésének csapdájába..."   Vissza az oldal elejére   I.2.5 A haladáshit későbbi változatai "(64. o.) ...Spencer... a társadalom élő organizmus..., amely... alá van vetve az evolúció törvényének." "(65. o.) ...Spencer... "Minden olyan egyezség, amely akadályozza a felsőbbrendűt abban, hogy profitáljon a felsőbbrendűség előnyeiből, vagy megvédi az alsóbbrendűt az általa okozott károktól, minden arra irányuló intézkedés, hogy megfszüntessen bármifajta különbséget a felsőbbrendű és az alsóbbrendű között, alapvetően allentétes az organizmus fejlődésével és a magasabbrendű élet kialakulásával"." "(65. o.) ...az "igazságosság" megköveteli, hogy ismerjük el a magasabb rendű egyedek jogát a nekik a tömegből "kiemelkedést biztosító, természet adta előnyök" kihasználására." "(65. o.) ...Spencer... az ipari társadalom kétségtelenül valamifajta egyensúlyt teremt az altruizmus és az egoizmus között..." "(69. o.) ...a "történelem végének" gondolata, akár az emberi természet kiteljesedéseként, akár az emberiség megszüntetéseként értelmezzük, teljesen idegen a klasszikus liberális gondolkodástól. ...legfeljebb az emberi természet végtelen tökéletesedésének lehetőségével számol." "(69. o.) ...Fergusonnál a törvények képtelensége arra, hogy hassanak az igazságtalanság forrásaira, vagyis az embereket igazságtalanságok elkövetésére késztető szenvedélyekre, eleve kudarcra ítél bármiféle törekvést az emberi természet megváltoztatására."   Vissza az oldal elejére   I.3 Az egyéni jogok mint a kormányzás korlátai   "(71. o.) ...a főhatalom korlátainak kérdése nagyon korán felmerül. Már a 16. századtól említik, jogászok - az államrezon és az abszolutizmus védőügyvédjeként fellépő teoretikusokkal szemben - "a királyság alaptörvényei" képezte korlátot."   Vissza az oldal elejére   I.3.1 Rousseau, Locke és a jogi deduktív út "(73. o.) ...Rousseau szerint a legfőbb hatalom... nem úgy jön létre, hogy az egyén által természetes módon birtokolt átruházhatatlan jogok fölé helyezi magát; ennek oka az, hogy az egyén jogai a valóságban olyan jogok, amelyeket a legfőbb hatalom tagjaként, vagyis állampolgári minőségben kap, és nem létezhetnének a föhatalom létrejöttét megelőzően."   Vissza az oldal elejére   I.3.2 Az egyéni jogok alapja: a teológiától a tautológiáig "(75. o.) Az alapkérdés, amit a kormányzat elé állított természetes egyéni jogok korlátja felvet, az: mi igazolja ezeket a jogokat. John Locke szemében az igazolás nem kerülheti meg a hivatkozást Isten akaratára..."   Vissza az oldal elejére   I.3.3 A Teremtőről "leválasztott" jogok "(77. o.) A természeti törvény "elszakítása" Isten előrelátó akaratától már a 17. századtól megkezdődött, mégpedig egyszerre Hobbesnak és Grotiusnak köszönhetően." "(80. o.) ...Nozick... A tény, hogy az egyén önmagáért való cél, elegendő annak megtiltásához, hogy beleegyezése nélkül valamire használják, és még inkább, hogy valamilyen fizikai agresszió tárgya legyen. Ezzel szemben az önkéntes beleegyezés egyszerű ténye elegendő egy individuum másik egyén általi bármiféle felhasználásának legitimizálásához: ily módon valaki megengedheti egy másik embernek, hogy bármit tegyen vele, például meg is ölettetheti magát."   Vissza az oldal elejére   I.3.4 Önmagunk tulajdonlása: a tulajdonjog alapja   Vissza az oldal elejére   I.3.5 A tulajdon Locke után   Vissza az oldal elejére   I.3.6 A "legfőbb hatalom" természete "(91. o.) A kérdés tehát... ama ok megnevezése, amely arra készteti az embereket, hogy kilépjenek a természeti állapotból és politikai közösségben egyesüljenek." "(92. o.) ...Locke... "a nagy és fő cél tehát, amiért az emberek államokban egyesülnek és kormányzatnak vetik alá magukat, a tulajdonuk megvédése"... A tulajdon megóvása azonos ama személyek megóvásával, akik a társadalmat alkotják, és közvetlenül visszavezethető önmagunk és más emberek óvásának természeti törvényére... "minden állam legelső és alapvető pozitív törvénye a törvényhozó hatalom létrehozása". Ugyanakkor, feltételezve, hogy a törvényhozó hatalmat azért bízták meg a feladattal, hogy általa egy bizonyos cél elérhetővé váljék, a nép rendelkezik azzal a joggal, hogy megfossza a törvényhozót hatalmától, ha ezzel a céllal ellentétesen cselekszik." "(93. o.) ...Locke... A kötelezettségvállalás, amellyel minden ember szerződéses kapcsolatba lép az összes többivel, maga után vonja azt az elköteleződést, hogy ezentúl aláveti magát a többség döntéseinek, minthogy kizárólag a többség "megállapodása" adhatja meg a közösségnek azt az erőt, hogy egy irányban cselekedjék." "(93. o.) ...Foucault 1979-ben... az érdekvezérelt szubjektumot az jellemzi, hogy a végletekig kitart a saját érdekei mellett, és csak azokat követi, minden eszközzel azok lehető legteljesebb érvényesítésére törekszik, mert a különböző magánérdekek csak akkor tudnak spontánul és akaratlanul egymáshoz igazodni, ha mindenki így cselekszik, anélkül, hogy a lemondás bármilyen formáján keresztül kellene mennie." "(95. o.) ...Hume kezdettől fogva kétségbe vonja a kormányzat eredetének visszavezethetőségét a nép beleegyezésére. Azt állítja: az új államok leggyakrabban hódítással vagy a hatalom jogtalan bitorlásával, vagyis erőszak alkalmazásával jönnek létre."   Vissza az oldal elejére   I.3.7 A kormányzás korlátai "(96. o.) ...Locke... E korlátok száma összesen négy. Az első a "kihirdetett és érvényes", nem az egyedi esetek függvényében változó törvényeket követő, a "rögtönzött, önkényes rendeleteket" kizáró kormányzás követelménye. ...második korlát az, hogy a törvények "végső soron csakis egyetlen célt szolgáljanak: az emberek javát", vagy a "közjót". Más szavakkal, a hatalom "nem rendelkezik, és nem rendelkezhet teljesen önkényesen az emberek életével és vagyonával". ...A harmadik korlát abban áll, hogy "a legfőbb hatalom senkitől sem veheti el beleegyezése nélkül tulajdonának semmilyen részét sem". ...A negyedik és utolsó korlát: a törvényhozó hatalom "senki másra nem ruházhatja át a törvényalkotás hatalmát". ...Ez az utolsó korlát közvetlenül levezethető abból az alapelvből, mely szerint "mindig a közösség a legfőbb hatalom"."   Vissza az oldal elejére   I.3.8 A "kormányzás nagyszerű művészete" "(98. o.) Végső soron a kormányzatot az a megbízatás, amit a nép (megvédeni a tulajdont) és a természeti törvény (önmagunk és az emberi nem fenntartásának és védelmének kötelezettsége) adott neki, valamint - klizárólag ezzel összhangban - az egyének jogai korlátozzák." "(99. o.) ...Locke... a politika művészete messze túl van a jogi szabályok szűkebb értelemben vett alkalmazásán ...végső célja önmagán kívül, azokban a dolgokban van, amelyeket irányít..."   Vissza az oldal elejére   I.4 Kormányzás a hasznosság ellenőrzése alatt   "(103. o.) ...hogyan kormányozzunk olyan alattvalókat, akiket az öröm keresése és a fájdalomtól való menekülés kormányoz?" "(106. o.) ...Bentham... az államnak nyugton kell maradnia, hagynia kell, amennyire csak lehet, hogy az egyének - cselekedeteiken keresztül és hajlamaiknak megfelelően - kibontakozzanak, mert ők a közhatalomnál jobban képesek megvalósítani a maguk elé kitűzött különös célokat, ha hagyják őket szabadon tevékenykedni. ...a politika nem egyszerűen a spontán rend függvénye, nem vezethető le egyoldalúan abból, úgy, ahogy egy okozat levezethető az okból. Hanem éppenséggel inkább irányítja, habár közvetetten, azt, és még hozzá is járul megformálásához. Más szavakkal, ha egyfelől a liberális politika a piacban találja meg önmaga korlátját, másfelől a piac viszont a politikában találja meg létezésének és működésének feltételét."   Vissza az oldal elejére   I.4.1 A természetjog és az emberi jogok kritikája "(107. o.) Mi az, amit Bentham felró az emberi jogok elméletének? Azt, hogy nem tudja, mi az ember, nem ismeri mozgatórugóit, cselekvési motívumait, megfeledkezik arról, hogy minden körülmények között saját érdekét követi. Az emberi jogok politikai "tévhitek"." "(108. o.) A kormányzat valamennyi funkciója közül a legfontosabb, hogy rá tudja bírni az embereket: mondjanak le bizonyos örömökről a társadalom egészének jó működése érdekében."   Vissza az oldal elejére   I.4.2 A hasznosság: a közcselekvés egyetlen kritériuma "(112. o.) A kormányzat magatartását a hasznosságnak kell vezérelnie... A hasznosság elve az, ami megkülönbözteti a szükséges és kívánatos cselekvést a haszontalantól és kártékonytól." "(113. o.) ...Bentham... a hasznosság elve az érzéki létező ontológiai adottságán alapul, és egyedüli erkölcsi és politikai alapelvvé emelkedett. Más, rivális elvek, például az aszkézisé vagy a szimpátiáé, háttérbe szorulnak." "(114. o.) ...a kormányzás csak akkor éri el általános célját, ha segíti a részérdekek megvalósulását, legalábbis addig, amíg ez utóbbiak nem ellentétesek az általános céllal." "(115. o.) Az állam nem léphet az emberek helyébe, mert kizárólag ez utóbbiak érzékelik az őket belülről mozgató szükségleteket és vágyakat, viszont, ezzel szemben, gondoskodhat arról, hogy megkapják a nekik nélkülözhetetlen ismereteket, mert a helyes kalkulus olyan információkat és intellektuális képességeket feltételez, amelyek önmagukban speciális cselekvést igényelnek a közhatalom részéről. És mindenekelőtt, biztosíthatja az embereknek a törvény helyes ismeretét..., hogy tetteikben ne kockáztassák... a büntetést."   Vissza az oldal elejére   I.4.3 Bentham és a "sponte acta" építése (Sponte Acta = önkéntes cselekedetek, saját elhatározásból tett lépések) "(118. o.) ...Bentham... a gazdaság rendjében semmi sem "természetes", azon a belső hajtóerőn kívül, ami örömeink növelése és szenvedéseink mérséklése irányába hajt bennünket. Azonban ez a, valamennyiünkben benne rejlő hajlam önmagában nem tudná garantálni a jólétet, ha nem született volna meg egy olyan politikai társadalom és törvénykezési rendszer, ami képes megvédeni az erőfeszítések és áldozatok eredményét, és főként meg tudja adni a szükséges biztonságot a - jövőbeli haszonélvezettel kapcsolatos - reménynek, ami nélkül semmit nem lehet tenni a gazdaság területén. "(119. o.) ...bármely törvényről elmondhatjuk, hogy ellentétes a "természetes szabadsággal", amennyiben kényszert jelent hajlamainkkal szemben, de ugyanakkor... a törvény az is, aminek közvetítésével élvezhetjük effektív cselekvési szabadságunkat, képességeink gyakorlásának szabadságát."   Vissza az oldal elejére   I.4.4 A szociális reformizmus perspektívája "(120. o.) Amikor azt mondják, hogy a tényleges jogok a fennálló hatalom által a köz boldogságának lehető legnagyobb mértékű növelése érdekében kreált fikciók, akkor megnyílik az út valamennyi törvény, intézmény, funkció hasznosság alapján történő vizsgálata előtt. Ezzel nemcsak a hatályos törvényeket, hanem az egész társadalmat, a pozíciók elosztását, a hatalmi és vagyoni egyenlőtlenségeket, az értékeket, a szavakat magukat is a haszonelvűség szigorú ítélőszéke elé rendeljük. És egyúttal azt is akarjuk, hogy a miniszteriális hatóságok, a parlamenti képviselők, a közhivatalnokok, a bírák állandóan a nép szigorú, vizsgáló tekintete alatt legyenek, és tetteiket a "közvélemény bírósága" folyamatos vita tárgyává tegye." "(121. o.) ...Morellet... Ha a tulajdonjog egyszerű hasznossági probléma, ha a tulajdont a törvény hozza létre, ...akkor eljöhet a nap, amikor a kormány kiszámítja: korlátozása - vagy akár megszüntetése - előnyös a közjó szempontjából." "(123. o.) ...Bentham... a társadalmi élet olyan irányítását és az ember olyan nevelését célozza, melynek végén hatékonyan kalkuláló emberré válik." "(124. o.) A liberalizmuson belül a szakralizált (isteni erdetre visszavezetett)emberi jogi logika és a haszonelvű logika közötti konfrontáció a liberalizmus válságának kulcseleme lesz."   Vissza az oldal elejére   I.5 A liberalizmus válsága és a neoliberalizmus születése   "(126. o.) A szocializmus éppen annak köszönhette sikerét, hogy a liberalizmus méltó utódaként, a jövőépítés optimista akaratának letéteményese képében tudott megjelenni." "(126. o.) A kormányzati beavatkozás gyakorlati szükségessége, hogy megküzdjön a kapitalizmus szervezeti változásaival, a "magántulajdont" fenyegető osztálykonfliktusokkal, az új nemzetközi erőviszonyokkal, ez az, ami "válságba" sodorta a dogmatikus liberalizmust."   Vissza az oldal elejére   I.5.1 A liberális dogmatizmus válságának okai "(128. o.) Az új, nagy kartellek megjelenése fokozatosan véget vetett a kis gazdálkodó egységek kapitalizmusának, az értékesítési technika fejlődése meggyengítette a fogyasztó önállóságába vetett hitet, az oligopóliumok és monopóliumok megállapodásai, árdiktáló és ármanipuláló gyakorlata romba döntötte a mindenkinek egyaránt hasznos, tisztességes verseny képzetét. ...A politikai élet valamennyi szintjén terjedő tömeges korrupció véglegesen kihúzni látszott a talajt a politikai demokrácia alól."   Vissza az oldal elejére   I.5.2 Tocqueville és John Stuart Mill korai nyugtalansága "(130. o.) ...Tocqueville 1840-ben... A feltételek egyenlősége arra készteti az embereket, hogy erős, központosított hatalmat akarjanak, a nép hatalmának meghosszabbítását, aki minden körülmények között fogja a kezüket. ...Az állam által képviselt társadalom hatalma teljes, az egyénnek nincsenek jogai. ...Ez a titkos erő arra ösztönzi az államot, hogy - kihasználva, hogy az emberek visszavonulnak a közügyektől és magánügyeikkel foglalkoznak - mindent ellenőrzése alá vegyen. Minek következtében növekednek az emberek igényei a védelem, az oktatás, a társadalombiztosítás, az igazságszolgáltatás területén... növekszik a gazdaság és a kereskedelmi kapcsolatok szabályozásának, valamint közösségi célú létesítmények létrehozásának a szükségessége is." "(131. o.) ...John Stuart Mill... A demokrácia nem a nép közvetlen kormányzása, hanem garancia arra, hogy a népet valamennyi tagja érdekében fogják kormányozni, ami azt feltételezi, hogy a kormányzókat cselekvésük megítélésére képes választók ellenőrzik." "(131. o.) ...John Stuart Mill szemében a legfontosabb változás a vagyonosodási vágy felülkerekedése bizonyos intellektuális és morális értékek rovására. Sajnálattal fejezi ki..., hogy a közvélemény mindinkább elnyomja az értékes embereket, kárhoztatja a kereskedelmet eluraló általános sarlatánságot, elítéli, hogy a művészetben és az irodalomban értékét veszti minden, ami magasabb rendű és nemes." "(132. o.) ...meg kell vizsgálni, hogy milyen eszközökkel lehetne gyógyírt találni az ember tehetetlenségére. Két fő eszközt lát erre. Az egyik... a civil társadalmat alkotó egyének "összefogása", hogy megszervezzék azt az erőt, ami az egymástól elszigetelt, atomizált emberekből hiányzik, a másik pedig egy olyan oktatási rendszer megteremtése, amelynek feladata, hogy megerősítse az ember jellemét, hogy szembe tudjon szállni a közvélemény nyomásával." "(132. o.) ...újra felmerül a már 18. század vége óta vitatott kérdés: vajon szent és sérthetetlen, természetes jognak kell-e tekinteni a tulajdonjogot, illetőleg a legtöbb ember legnagyobb boldogságára gyakorolt hatásai, vagyis relatív hasznossága szerint ildomos megítélni."   Vissza az oldal elejére   I.5.3 Herbert Spencer és a szabadpiac védelme "(133. o.) A spencerizmus része az "individualisták" - mindenkit, aki a lakosság jólétét szolgáló szociális reformokat támogat, árulónak kikiáltó és a "szocialistának" bélyegző - ellentámadásának." "(134. o.) Spencer "az evolúció törvényére" hivatkozva tiltakozik az állam mindennemű beavatkozása ellen, beleértve azt is, amikor az utóbbit a liberalizmus védelmére hivatkozó politikusok vezetik."   Vissza az oldal elejére   I.5.4 Spencer az állami babona ellen "(137. o.) ...az állam megbízatása szigorúan körülhatárolt: csak kezeskedik a szabad megállapodások nyomán született szerződések végrehajtásáért; semmiképpen sem teremt ex nihilo (semmiből, teljesen új) új jogokat."   Vissza az oldal elejére   I.5.5 A századvégi konkurencializmus születése "(139. o.) ...Spencer... nem minden embernek jut hely a "természet nagy asztalánál". ...az egyeddek közötti verseny az emberi faj számára - mint ahogy más fajoknál is - az emberiség fejlődésének az alapja. Innen származik a gazdasági verseny és az életért folytatott egyetemes harc közötti párhuzam, amit engedni kell kibontakozni, hogy ne tartóztassuk fel az evolúciót..." "(140. o.) A spenceri evolucionizmus... arra a következtetésre jut, hogy a társadalom - és általánosabb értelemben - az emberiség fejlődése megköveteli egyes alkotó elemeinek feláldozását." "(143. o.) ...Sumner... "...szabadság, egyenlőtlenség, az alkalmasabbak életben maradása... az egyik oldalon; a szabadság hiánya, egyenlőség, az alkalmatlanok életben maradása... a másikon. Az első út előre viszi a társadalmat, és a legjobb tagjainak tesz jót, a második út hátráltatja és a legrosszabb tagjainak kedvez." Ez a szociáldarwinizmus, a maga vegytiszta formájában..."   Vissza az oldal elejére   I.5.6 Az "új liberalizmus" és a "társadalmi haladás" "(143. o.) Számosan voltak azok is..., akik - Comte és Darwin nyomdokain - a szimpátia és a szolidaritás ösztönét tekintették a civilizáció legmagasabb rendű megnyilvánulásának." "(144. o.) Polányi Károly megfogalmazása szerint az 1930-as válság idején ütött a piac megrendszabályozásának, törvényes és morális keretek közé való "visszahelyezésének" órája." "(145. o.) Az "új liberalizmus" abból a megállapításból indul ki, hogy a liberális dogmák alapján képtelenség megszabni az állami beavatkozás új határait." "(145. o.) A divat az előző évszázad tiszta liberalizmusa és a szocializmus közötti harmadik út keresése volt." "(145. o.) Keynes nem a liberalizmust a maga egészében, hanem csak dogmatikus torzulását kívánja megkérdőjelezni, amikor azzal a feltevéssel él, hogy "nem az a kormányzat fontos feladata, hogy olyan dolgokat tegyen jobban vagy rosszabbul, amiket az emberek már tesznek, hanem azokat a dolgokat megtenni, amiket jelenleg senki sem tesz meg"." "(146. o.) ...az új liberalizmus a szociális és politikai anarchia elkerülése érdekében a gazdasági erők ellenőrzés alá vételét tűzte ki célul... Ebben a "liberálszocializmusnak" is nevezett iskolában az állam erős szabályozó és újraelosztó szerepet kap." "(148. o.) ...Hobhouse... a valóságos szabadságot csak a mások szabadságát leginkább fenyegető fél felett gyakorolt kényszer révén lehet biztosítani. Ez utóbbi távolról sem sérti a szabadságot, hanem... valamennyi megnyilvánulásában inkább hozzátesz a közösség szabadságához. A szabadság nem ellentéte a kényszernek, hanem inkább kombinációja az erősek felett gyakorolt kényszernek és a leggyengébbek védelmének." "(148. o.) ...Dewey... Bentham olyan demokráciát akart, amely megakadályozza a politikusokat abban, hogy hatalmukat magánérdekeik érvényesítésének szolgálatába állítsák... nem ismerte fel, hogy ugyanez a mechanizmus érvényesül a gazdaságban..."   Vissza az oldal elejére   I.5.7 Az állam kettős tevékenysége Polányi szerint "(150. o.) ...Polányi Károly... Azt állítja, hogy a liberális állam a 19. században kettős, egymással ellentétes irányban tevékenykedett. Egyfelől segítette a piaci mechanizmusok megteremtését, a másik oldalon pedig olyan automatizmusokat támogatott, amelyek korlátozták a piacot; egyik oldalon a piaci társadalom felé vezető "mozgást" segítette, a másik oldalon számításba vette és erősítette a társadalom piaci mechanizmusokkal szembeni "ellenmozgását"." "(151. o.) 1860 után... "ellenmozgalom bontakozott ki, és terjedt el valamennyi kapitalista országban... Miközben a legkülönbözőbb ideológiákból nyert ihletet, alapgondolata a társadalom védelme volt. Ez az... ellenmozgalom két formát öltött: a nemzeti kereskedelmi protekvionizmust és a szociális protekcionizmusét... A történelemből tehát egy "kettős", egymással ellentétes "mozgás" olvasható ki: az egyik a piac létrehozására, a másik az azzal szembeni ellenállásra ösztönöz. Ez a spontán önvédelmi folyamat... bizonyítja, hogy a teljes piaci társadalom lehetetlen: olyan szenvedéssel jár, amely elé a közhatalom köteles gátakat és falakat állítani."   Vissza az oldal elejére   I.5.8 A neoliberalizmus és a liberalizmus belső ellentmondásai "(154. o.) Azok körében, akik továbbra is ragaszkodtak a liberalizmus eszméjéhez, kétfajta válasz fogalmazódott meg, ...az első az "új liberalizmusé", a második a "neoliberalizmusé"." "(155. o.) Az "új liberalizmus", melynek... legkidolgozottabb formája... Keynes nevéhez köthető, a mindenki számára előnyökkel járó, "egyéni szabadságon alapuló társadalom" megvalósítását lehetővé tevő jogi, morális, politikai, gazdasági, szociális eszközök összességét vette újra górcső alá. ...1. ha meg akarjuk őrizni a liberális társadalom előnyeinek lényegét, az állam agendájának túl kell terjednie a laisser-faire dogmatizmusa által neki szabott határokon. 2. Ez az új ágenda gyakorlatilag meg kell hogy kérdőjelezze a piac önszabályozó mechanizmusaiba vetett eddigi bizalmat és az egyenlőnek feltételezett egyének közötti szerződések igazságosságába vetett hitet." "(155. o.) A "neoliberalizmus"... az "új liberalizmus" redundáns másolatának tűnik. ...Ami az állami beavatkozás szükségességét illeti, messzemenő a nézetazonosság közöttük. Azonban a neoliberálisok... opponálnak minden olyan intézkedést, amely korlátozhatná a magánérdekek közötti verseny érvényesülését... nem a piac, az állam korrekciós tevékenysége révén való korlátozásáról van szó, hanem a versenyelvű piac bővítéséről és megtisztításáról..." "(156. o.) ...a neoliberalizmus... elismeri, hogy a piaci rend nem természettől adott, hanem a történelem és politikai építkezés mesterséges terméke."   Vissza az oldal elejére     II. A szellemi megújulás   II.6 A liberalizmus megújulása a Lippmann-konferencián     II.6.1 A liberális naturalizmus ellen "(162. o.) ...Lippmann... a liberalizmus nem a fennálló rend igazolása, hanem egy, az ipari forradalom által szükségszerűvé tett szociális átalakulás logikája." "(164. o.) ...Robbins... Rueff... von Mises... Hayek... a politikai beavatkozás önmagát erősítő folyamat. Ha egyszer megkezdődött, szükségképpen a gazdaság teljes kollektivizálásához és totalitárius rendőrállamhoz vezet, minthogy az egyes ember egyre inkább kénytelen konkrét tetteiben a gazdaság tekintélyelvű irányításának abszolút parancsuralmához igazodni."   Vissza az oldal elejére   II.6.2 A neoliberalizmus eredetisége "(167. o.) Rougier szerint, "a liberális semmiképpen sem azonos a konzervatívval... aki liberális, az lényegében "progresszív", ami alatt a törvényes rend szüntelen, a tudományos felfedezésekhez, a társadalmi struktúra változásaihoz, a kortárs tudás követelményeihez való hozzáigazítását értjük. Az igazi liberális nem azt teszi, mint a machesteriek, akik engedik össze-vissza közlekedni a gépkocsikat, amerre csak akarnak, kényük és kedvük szerint, mert abból állandó torlódás és balesetek sora következne. De nem is olyan, mint a "tervgazdálkodás" embere, aki minden gépkocsinak meg akarja szabni, hogy mikor jöhet ki a garázsból és milyen útvonalat követhet; a valódi liberális egy közlekedési kódexet tesz kötelezővé, és közben elfogadja, hogy nem feltétlenül azonosak a szabályok a csúcsforgalmi és a kisebb forgalmú időszakban." Ez a KRESZ-metafora a neoliberalizmus... általános védjegyévé vált."   Vissza az oldal elejére   II.6.3 A megújult liberalizmus agendája "(173. o.) ...Rougier... "Aki liberális fordulatot akar, annak megfelelő autoritást kell biztosítania a kormányzatnak annak érdekében, hogy az ellent tudjon állni az egymással összefonódott magánérdekek nyomásának, és ezt a tekintélyt alkotmányos reformokkal csak abban a mértékben lehet megadni neki, amennyiben az - esetek többségében csak a gazdasági egyensúlyt szisztematikusan a fogyasztók nagy tömegének kárára és, mint azt az orosz példánál bőségesen láthatjuk, egy nagyon kis számú kiváltságos nagyon is pillanatnyi érdeke javára felborító - intervencionizmus, dirigizmus és tervgazdálkodás kártékony hatásainak leleplezésével a közgondolkodás színvonalát emeli"." "(174. o.) Rougier szerint vannak olyan erők a társadalomban, amelyek arra törekednek, hogy a verseny szabályait saját hasznukra torzítsák, kezdve azokkal a politikai csoportokkal, amelyek a választók szavazatai elnyerése érdekében nem átallnak a demagóg politika eszközeit is felhasználni." "(175. o.) ...hogyan kerüljük el, hogy a "demagóg politikusok" és a "küldetéses doktrinerek" hibáinak csapdájába essünk? Az egyedüli mérce a versenyelv tisztelete."   Vissza az oldal elejére   II.6.4 Neoliberalizmus és kapitalista forradalom "(176. o.) ...Lippmann... a liberalizmus nem egy ideológia a sok közül, ...ez az egyetlen filozófia, amely le tudja vezényelni a társadalom és a benne élő emberek alkalmazkodását a munkamegosztáson és az érdekek differenciálódásán alapuló ipari és piaci társadalomhoz... A liberalizmus nem reakció, mint a kollektivizmus, az ipari forradalomra, hanem az ipari forradalom filozófiája maga"." "(177. o.) A termelési módszerek és struktúrák permanens forradalmát az életformák és a gondolkodásmód állandó alkalmazkodásának kell kísérnie. Ez a közhatalom állandó beavatkozását teszi szükségessé." "(178. o.) A neoliberalizmusnak... meg kell változtatnia magát az embert. Egy állandóan átalakulóban levő gazdaságban az alkalmazkodás mindig aktuális feladat... Az az ember, aki egy korábbi rendszerben született, a múltban gyökerező szokások, gondolkodásmódok és beidegződések rabja, krónikusan alkalmazkodáshiányos, ezért speciális politikai módszerekkel szükséges elérni, hogy alkalmazkodjon a modern világ körülményeihez." "(179. o.) Konkrétan szükség van egy olyan nagy népnevelési politikai programra, amely felkészíti az embereket, egyrészt az őket váró, egyre több speciális ismeretet igénylő gazdasági szerepekre, másrészt a kapitalizmus szellemére, amelyhez alkalmazkodniuk kell, hogy "békében élhessenek az egymással függő viszonyban álló tagok nagy társulásában"." "(180. o.) Lippmann szerint... "a liberalizmusnak ezért kell az állami kiadások között jelentős helyet szorítania az oktatásnak, hogy képessé tegye az embereket az új életstílushoz való alkalmazkodásra"."   Vissza az oldal elejére   II.6.5 A törvény uralma "(182. o.) ...Lippmann... "A liberális rendszer arra törekszik, hogy meghatározza, mit várhat el egy ember az összes többi embertől, ideértve az állami alkalmazottakat is, és biztosítani akarja ennek a várakozásnak a beteljesülését"." "(183. o.) A törvény, mint általános szabály, azt a célt szolgálja, hogy a részérdekeket követő egyének közötti viszonyokban méltányos kötelezettségeket állapítson meg... Elfogadni egy törvényt, az annyit jelent, mint dönteni egymással konfliktusban lévő érdekek között. A törvényhozó hatalom... döntést hoz az érdekek között."   Vissza az oldal elejére   II.6.6 Az elitek kormányzása "(185. o.) ...Lippmann... A kollektivisták illúziókat kergetnek azon képességükkel kapcsolatban, hogy a gazdasági érintkezés összességét ellenőrzés alatt tarthatják egy olyan bonyolult világban, mint amilyen a modern társadalom." "(185. o.) A hatalomnak a jövőben meg kell elégednie azzal, hogy garantálja egy olyan szokásjog érvényesülését, amely közvetve fogja kormányozni az embereket. Csak egy erős állam lesz képes arra, hogy tiszteletben tartassa ezt a szokásjogot." "(185. o.) Az erős államot csak egy olyan szakértő elit kormányozhatja, melynek gondolkodásmódja alapvetően ellentétes a tömegek csodaváró és türelmetlen hangulatával: "A demokráciákat olyan alkotmányos reformnak kell alávetni, hogy azok, akikre a hatalomgyakorlás felelősségét bízzák, ne az üzleti érdekek és a nép mohó vágyai kiszolgálójának, hanem olyan embereknek tekintsék magukat, akik gondoskodnak a közérdek részérdekekkel szembeni érvényesüléséről. A választások előtt nem bujtogatniuk kell, a demagógia eszközeivel, hanem mérsékelniük a szakszervezeti követeléseket; azt a feladatot kell kitűzniük maguk elé, hogy mindenkivel betartassák az egyének közötti verseny és a közösen elfogadott megállapodások egységes szabályait, és közben meg kell akadályozniuk, hogy hiperaktív kisebbségek vagy túlzott küldetéstudattól fűtött többségek saját hasznukra fordítsák azt a küzdelmet, amelynek - mindannyiunk javára - az elitek kiválasztását kell szolgálnia. Bele kell vésniük a tömegek elméjébe, új tanítómesterek segítségével a szakértelem tiszteletét és a közös alkotás érdekében való együttműködés becsületét"." "(186. o.) ...Lippmann... A közvélemény... akadályozza a hatalmon lévőket abban, hogy meghozzák a szükséges döntéseket... Az a tény, hogy a népnek a közvélemény és az általános választójog miatt túl nagy a befolyása, a demokrácia születési rendellenessége. A demokratikus dogma úgy véli, hogy a kormányzással megbízottaknak a többségi véleménynek, a nagyobb szám érdekeinek kell engedelmeskedniük, ami egyet jelent a kényelmesebb és legkevésbé kellemetlen irányba haladással. Ezzel szemben hagyni kell a hatalomgyakorlással megbízottakat kormányozni, és a nép hatalma... a hatalomgyakorlók kinevezésére korlátozandó. Ami a lényeg, az a végrehajtó hatalom védelme... a lakosság szeszélyes megnyilvánulásaival szemben."   Vissza az oldal elejére   II.7 Ordoliberalizmus: gazdaság- és társadalompolitika között     II.7.1 A "rend" (ordo) mint politikai feladat "(189. o.) ...Eucken... a versenyen alapuló rend távolról sem természettől adott, hanem egy "rendező" vagy inkább "rendteremtő" politikának... kell megteremtenie és szabályoznia." "(190. o.) A nácizmussal szemben álló értelmiségi körök berkeiben megszületett ordoliberalizmus... az emberek felelősségérzetére apelláló társadalom-átalakítási elméletté vált."   Vissza az oldal elejére   II.7.2 Az állam legitimációja a gazdasággal "(194. o.) ...Röpke... az ordoliberalizmus szempontjából a nácizmus semmi mást nem tesz, mint a végletekig viszi és a társadalomban, valamint a gazdaságban is alkalmazza a természettudományos gondolkodást. A gazdasági kollektivizmus ebből a szempontból "az ember szcientista kiiktatása" a gazdaságból és a politikából." "(195. o.) A kollektivizmus a gazdaságban és a zsarnoki erőszak egymás édestestvérei, akárcsak a piacgazdaság és az egyéni szabadság. A piacgazdaság... akadályozza a politikai hatalmat abban, hogy a fogyasztó helyett döntsön." "(196. o.) ...Röpke... 1947-ben... "a német gazdaság legnagyobb problémája az árak javak ritkaságát jelző funkciójának az elvesztése"."   Vissza az oldal elejére   II.7.3 A verseny rendje és a "gazdasági alkotmány" "(198. o.) A piacgazdaság felsőbbrendűsége szerintük abból a tényből következik, hogy ez az egyetlen lehetséges forma, amely egyszerre képes megküzdeni a javak ritkaságával (első kritérium, vagy a "működőképesség kritériuma") és ugyanakkor meghagyni az egyének szabadságát abban, hogy úgy éljék az életüket, ahogy az nekik tetszik (második kritérium, vagy az emberi méltóság kritériuma)." "(198. o.) ...Böhm... "a versenyen alapuló rendszer az egyetlen rendszer, amely teljes esélyt nyújt az egyén spontán terveinek", és amelynek "sikerül összhangot teremtenie a milliónyi spontán és szabad terv, valamint a fogyasztók vágyai között", és mindezt parancsszó és törvényi kényszer nélkül." "(199. o.) ...az ordoliberális politika teljes egészében... a piacgazdaság szó szerinti... "gazdasági alkotmány" formájában való intézményesítése." "(200. o.) A gazdasági törvénykezés... alkotó elemei...: a gazdaságpolitika stabilitása, a monetáris stabilitás, a nyitott piacok, a magántulajdon, a szerződések szabadsága és a gazdasági szereplők felelősségének elve."   Vissza az oldal elejére   II.7.4 A "rendteremtés" és a "rendfenntartás" politikája "(201. o.) A "rendteremtési" politika célja a szabad ármechanizmus alapján működő, versenyelvű rend jogi feltételeinek létrehozása. ...ki kell alakítani az egyén előtt és a piac felett álló, globális "alapkövetelményeket", hogy megteremtsük a gazdasági élet általános keretét, úgy, hogy közben az árképzési mechanizmus szabályozottan és spontánul tudjon érvényesülni. Olyan alapkövetelményekről van szó, amelyek a piac létfeltételeit képezik, és amelyek érdekében a kormányzatnak be kell avatkoznia." "(201. o.) Minél hatékonyabb ez a "rendteremtő" politika, annál kevésbé van szükség a "rendfenntartó" politikára. ...ez utóbbi feladata az, hogy oly módon "szabályozza" a meglévő struktúrákat, hogy azok egy versenyelvű rend irányába fejlődjenek, illetve garantálja - mindenféle eltévelyedéssel szemben - az igazodásukat ehhez a rendhez." "(202. o.) Sem a vásárlóerő és a teljes foglalkoztatás fenntartása, sem a fizetési mérleg egyensúlya nem lehet elsődleges cél, ezeket szükségképpen alá kell rendelni az "alkotmányos elveknek"." "(202. o.) Általában véve a központi tervezés során használt valamennyi eszköz: az árak rögzítése, egy adott gazdasági ágazat támogatása, szisztemtikus munkahelyteremtés, állami beruházások mellőzendők."   Vissza az oldal elejére   II.7.5 A fogyasztó-polgár és a "magánjogi társadalom" "(203. o.) Az ordoliberalizmus... az életük felett teljesen szabadon és szuverén módon rendelkező egyének közötti szabad és tisztességes versenyen alapuló társadalmi és politikai rendet kíván létrehozni. A verseny minden torzulása az állam vagy egy magán érdekcsoport egyén feletti illegitim uralmát tükrözi. És mint ilyen, a zsarnoksághoz és a kizsákmányoláshoz hasonlítható." "(203. o.) ...Erhard... "a fogyasztás szabadsága és a gazdasági tevékenység szabadsága sérthetetlen, alapvető jog"." "(204. o.) ...a kapitalizmus fő hibája a túlzott tőkekoncentráció és az ipari kartellek kialakulása, nem belső természetéből következik, hanem a néhány nagy magánérdekeltség ellenőrzése alatt álló állam előjogokat előnyben részesítő és protekcionista politikájára vezethető vissza. Ezért van szükség olyan "erős államra", amely képes ellenállni bármely lobbi nyomásának..."   Vissza az oldal elejére   II.7.6 A "szociális piacgazdaság" és kétértelműsége "(207. o.) ...Müller-Armack... "a fogyasztásra összpontosítás valójában a piacgazdaság szociális szolgáltatása". ..."a termelékenységjavulás, amit a verseny folyamatosan garantál és kikényszerít, a szociális haladás forrása is"... a piacgazdaság rendszere minden más gazdasági formánál hatékonyabban biztosítja a jólétet és a gazdasági biztonságot." "(208. o.) A "mindenki jóléte" a piacgazdaság és csakis a piacgazdaság következménye lehet, mindenfajta segély, amit a társadalombiztosítás és a szociális állam fizet - bár kétséget kizáróan szükséges, mégis rossz, ideiglenes, és amennyire lehet, korlátozandó, mert a gazdasági szereplők demoralizálásának kockázatával jár. Az egyéni felelősség és a jótékonyság... jelentik az egyedüli valóságos gyógyírt a szegénység problémájára." "(208. o.) ...Erhard... "a "szabad" és a "szociális" fogalma fedi egymást...; minél szabadabb a gazdaság, annál szociálisabb, és annál nagyobb a nemzetgazdaság haszna". A szabad verseny a társadalom fejlődésének forrása: "az "általános jólét" és a "versenyben született jólét" egy és ugyanaz. El kell tehát utasítani a szociálpolitikában azt az elvet, hogy mindenkit egyforma védelem illet. Az erkölcsi érték a konkurenciaharcban van, és nem a gondoskodó állam mindenre kiterjedő védelmében, ahol "mindenki a szomszédja zsebében kotorászik"."   Vissza az oldal elejére   II.7.7 Az ordoliberalizmu "társadalompolitikája" "(209. o.) A verseny akkor tisztességes, ha ítélő- és választási képességük gyakorlására képes egyedek vesznek részt benne. Ez a képesség jogi, de társadalmi struktúráktól is függ... Innen az elmélet alkotmányos indoklását logikusan kiegészítő "társadalompolitika" gondolata. ...elkerülendő a fogalmak keveredését... a társadalompolitikában a hatalomgyakorlás tárgya és célja a társadalom, a maga egészében, és semmiképpen sem a magasabb jövedelműektől az alacsonyabb jövedelműek felé irányuló transzferről van szó, mint a szociálpolitika esetében." "(211. o.) ...Röpke... "a piacgazdaság maga csak egy új alapokon nyugvó társadalompolitika segítségével maradhat fenn." Ennek a - felelősen és tudatosan dönteni képes embereket kinevelni szándékozó - politikának a politikai intézmények decentralizációját, a városok lakhatóvá tételét, a társadalomban zajló proletarizálódás és szegregáció megszüntetését, a gazdasági és szociális monopóliumok felszámolását kell céloznia..." "(212. o.) Ha el akarjuk kerülni az oligopóliumok kapitalizmusát és a kollektivizmus hangyatársadalmát, gondoskodni kell róla, hogy a társadalmi struktúrák garantálják a személyi függetlenség és méltóság alapjait."   Vissza az oldal elejére   II.7.8 A kisvállalkozás: a proletarizálódás ellenszere "(214. o.) ...Röpke... a parasztság és a kisiparos réteg koncentrált nagyüzemi gazdálkodás általi tönkretétele nyomán kibontakozó - proletár nomadizmus óriási űrt teremtett a biztonságuktól és stabilitásuktól megfosztott, "gigantikus gazdasági és kereskedelmi gazdálkodó egységekbe zsúfolt, függő helyzetű, saját tulajdonnal nem rendelkező városi bérmunkások millióinak életében" A proletarizálódás - a vele járó kiüresedés miatt - egyszerre hozta magával az emberek egzisztenciális helyzetének elbizonytalanodását és a szociális szegregációt... "amelyet a tulajdon és mindenféle tartalék hiánya (ideértve a családi és szomszédsági kapcsolatokat), a gazdasági függőség, az elgyökértelenedés, a kaszárnyaszerű tömegszállások, a munkavégzés militarizálódása, a természettől való eltávolodás, a munkatevékenység elgépiesedése, röviden összefoglalva, a teljes életidegenség és elszegényedés jellemez"." "(215. o.) ...Rüstow... Az ipari kapitalizmusban elgyökértelenedett tömegek proletár helyzetét nem a társadalombiztosítással szüntethetjük meg, hanem azzal, hogy segélyfüggőkből tulajdonost, megtakarítással rendelkező polgárt, független termelőt faragunk. ...a tulajdon az egyetlen eszköz arra, hogy az ember újra "megtalálja gyökereit a maga környezetében, hogy ismét meglegyen az a biztonsága, amire vágyik, és hogy motivált legyen a munkában..."." "(216. o.) ...Röpke... Csak amikor "a becsületkódex", a munka erkölcse és a szabadságvágy eléggé gyökeret ver minden emberben, tud kibontakozni az egészséges és tisztességes verseny a piacon, és csak akkor állhat helyre a szociális egyensúly."   Vissza az oldal elejére   II.7.9 A "harmadik út" "(216. o.) ...Röpke... "minél jobban gondoskodik rólunk az állam, annál kevésbé érzünk késztetést arra, hogy saját erőnkből cselekedjünk". A tulajdon és a vállalkozás alkotják tehát a gazdasági akarat autonómiájának társadalmi kereteit."   Vissza az oldal elejére   II.8 A vállalkozó ember   "(221. o.) A piaci szereplők küzdelméből kiindulva lehet leírni, nem egy... egyensúly kialakulását, hanem a gazdasági életet magát, valóságos szereplőjével, a vállalkozóval, akit a különböző szinten mindenkiben munkálkodó vállalkozó szellem mozgat, és akinek egyetlen fékje az állam, amikor akadályozza vagy megszünteti a szabad versenyt." "(222. o.) Miközben igen gyakran a tiszta és tökéletes verseny kánonjának való megfelelést célzó gazdasági szituáció megteremtését tekintik tipikusan neoliberális politikának, elfelejtik, hogy van egy másik tendencia is, amely talán rejtettebb vagy kevésbé közvetlenül érzékelhető, és amely az ember magatartásába akarja bevezetni, ott helyreállítani vagy fenntartani a versengést, és még inkább a gyökerekig hatolóan, úgy próbálja átalakítani a szubjektumot, hogy olyan vállalkozót faragjon belőle, aki képes kihasználni a nyereségszerzésre kínálkozó lehetőségeket, és kész tevékenyen részt venni a folyamatos versenyben."     II.8.1 Az intervencionizmus kritikája "(222. o.) Az árak vagy az árfolyam manipulálása főként a fogyasztók vágyainak megismerését teszi lehetetlenné, és megakadályozza a vállalkozásokat abban, hogy időben és megfelelő módon reagáljanak. ...Minél inkább beavatkozik az állam, annál több zavart okoz..." "(223. o.) ...von Mises... Az államnak meg kell elégednie azzal, hogy - beavatkozása nélkül - biztosítsa a társadalmi együttműködés feltételeit... Nincs középút az állami totalitarizmus és a "fogyasztók demokráciája", vagyis a piac között."   Vissza az oldal elejére   II.8.2 A piac új felfogása "(225. o.) A piac többé nem az a természetes "légtér", ahol az áruk akadály nélkül közlekednek. Immár nem a természeti törvények és a misztikus egyensúlyelv uralta, egyszer s mindenkorra adott "környezet". hanem egy olyan szabályozott érintkezés, amely pszichológiai erőket, speciális kompetenciákat hoz mozgásba. Nem annyira önszabályozó (vagyis tökéletes egyensúlyokhoz vezető), hanem önmagát teremtő, önmagát az időben generálni képes folyamatról van szó. És éppen ezért nincs szüksége külső szabályozó hatalomra, mert megvan a saját maga dinamikája. Ha egyszer beindult, képes tökéletesen önjáróvá válni; feltéve, hogy nem lassítja vagy torzítja káros súrlódást okozó állami és erkölcsi gátak sokasága." "(226. o.) Az egyén úgy tanulhat meg racionálisan viselkedni, hogy mind gyakrabban piaci helyzetbe kerül."   Vissza az oldal elejére   II.8.3 A piac és az ismeret "(228. o.) ...von Mises... "Az egyetlen ok, ami miatt a piacgazdaság anélkül működhet, hogy központi utasítások előírnák az egyes embernek, hogyan és mit kell tennie, az az, hogy senkitől sem igényli: hagyjon fel azokkal a magatartásokkal, amelyek legjobban összhangban vannak a saját érdekeivel... Minden szereplő a saját "mohóságával" járul hozzá a termelés optimális rendjéhez"." "(229. o.) ...mondja Hayek, az ismeretek szétszórtsága a gazdaságpolitika, sőt a társadalomtudományok központi problémája. Abban a társadalomban, amelynek struktúráját a munkamegosztás határozza meg, senki nem tud mindent. Az információ strukturálisan szétszórt." "(229. o.) ...olyan ismereteket jelent, amelyeket az egyén megszerezhet a gyakorlatban, egyedül ő tudja meghatározni az értéküket, és csakis ő képes haszonszerzésre felhasználni azokat..." "(230. o.) A piac olyan társadalmi mechanizmus, amely lehetővé teszi ennek az információnak a mobilitását és az árak közvetítésével való eljuttatását másokhoz. A közgazdaságtan problémája tehát nem az általános egyensúly problémája, hanem annak megismerése, hogy az egyes ember hogyan tud az általa birtokolt töredékes információból a lehető legtöbb hasznot szerezni magának."   Vissza az oldal elejére   II.8.4 A vállalkozói lét: önmagunk kormányzása "(231. o.) Minden egyénben van valami vállalkozási hajlam, és a piacgazdaság sajátossága, hogy felszabadítja és stimulálja ezt a hajlamot. ...a vállalkozó kereskedő alkat, aki mindig a kínálkozó profitszerzési alkalmat keresi, és élni is tud vele, köszönhetően az ő - és csakis az ő - birtokában lévő információknak." "(231. o.) ...a "vállalkozó" magatartás nem egyszerűen "gazdaságcentrikus" viselkedés, a profit maximalizására való törekvés. Hanem van egy "gazdaságon kívüli", az újdonság felfedezésére, a "jó alkalmak" észlelésére való kiválóságban rejlő dimenziója is. A cselekvési szabadság annak lehetősége, hogy megtapasztaljuk saját képességeinket, tanuljunk, korrigáljuk hibáinkat és alkalmazkodjunk környezetünkhöz. A piac önképzési folyamat." "(232. o.) Éppen ezért, mert aktív, kreatív, konstruktív szubjektum, nem kell beavatkozni az ember választásaiba, mert azt kockáztatjuk, hogy elaltatjuk az éberségét és... kereskedő szellemét."   Vissza az oldal elejére   II.8.5 Az új, vállalkozó ember képzése "(236. o.) A vállalkozási kultúra és a vállalkozói szellem már az általános iskolában oktatható, mint ahogy a kapitalizmus minden más gazdasági rendszerrel szembeni előnyei is."   Vissza az oldal elejére   II.8.6 Mindenki legyen vállalkozó "(238. o.) ...a vállalkozás az új megoldások megvalósulásának színtere, a vállalkozó pedig az az aktív és kreatív személy, akinek feladata, hogy átültesse azokat a gyakorlatba." "(238. o.) ...Schumpeter... A vállalkozó olyan vezető, akinek van akarata és tekintélye, és nem fél attól, hogy szembemenjen az árral: alkot, megzavarja és megtöri a dolgok szokásos, hétköznapi rendjét." "(239. o.) Az újítás elválaszthatatlan a versenytől, annak a legfontosabb formája, mert a verseny nemcsak az árak, hanem - és főként - a struktúrák, a stratégiák, az eljárások és a termékek között is folyik."   Vissza az oldal elejére   II.9 Az erős állam a magánjog őre     II.9.1 Sem laisser-faire, sem szociális célok "(243. o.) ...Hayek... (1964)... a "szociális" szó megfosztja minden fontos tartalmuktól azokat a fogalmakat, amelyekkel együtt használják... "Kötelességemnek éreztem állást foglalni a "szociális" szó használata ellen, és rámutatni, hogy a "szociális igazságosság" fogalma semmit nem jelent, és olyan megtévesztő illúziók forrása, melyek csapdájába a világosan gondolkodó emberek nem eshetnek bele." (1973)..."jóllehet az igazságosság, demokrácia, piacgazdaság vagy jogállam tökéletesen világos fogalmak, azzal, hogy hozzáteszik a "szociális" jelzőt, csaknem mindenféle értelemben vágyak jelölésére teszik alkalmassá."   Vissza az oldal elejére   II.9.2 A "piac spontán rendje" vagy "katallakszia" "(245. o.) ...Hayek... a piaci rend... spontán rend, és semmiképpen sem mesterséges. ...nem szabad összekeverni a piac rendjét a "gazdasággal". A fogalom szorosan vett értelmében a "gazdaság" (például egy háztartás, egy farm, egy vállalkozás) meghatározott mennyiségű forrás tudatos szervezésére vagy "elrendezésére" törekszik egy bizonyos cél vagy "célok egységes rendje" érdekében... Viszont a piaci rend - a gazdaságtól eltérően - független minden partikuláris céltól, ami azt jelenti, hogy "az emberek... számos különböző, eltérő, sőt egymással ellentétes célra használhatják". Röviden, nem közös célokon, hanem a kölcsönösségen, vagyis különböző célok, a piaci szereplőkkölcsönös előnyére való kibékítésén alapul."   Vissza az oldal elejére   II.9.3 A "garantált szabadságszféra" és az egyének joga "(248. o.) ...Hayek... a "törvény"... terminus szorosabb értelemben véve csak azokat a személytelen és absztrakt szabályokat jelöli, amelyek partikuláris céloktól és minden egyedi körülménytől függetlenül kötelező érvényűek minden ember számára. Ilyen formális viselkedési szabályok alkotják a magánjog és a büntetőjog gerincét. Ha ezeket azonosítanánk a közjogi szabályokkal, akkor abból a legrombolóbb keveredés származna. Ez utóbbi, közjogi szabályok nem viselkedési, hanem szervezeti szabályok: funkciójuk az állam szervezetének meghatározása, és megadják a jogot egy hatóságnak, hogy "partikuláris célok fényénél" ilyen vagy olyan módon cselekedjenek." "(249. o.) ...a közjogot "kihirdetik", vagy "felépítik", és ebben az értelemben "konstruált", vagy "mesterséges" rendet alkot, míg a magánjog lényegét tekintve "spontán" rendnek tekinthető." "(249. o.) ...Hayek... ahogy a természetes kiválasztódás mechanizmusa biztosítja a környezetükhöz legjobban alkalmazkodó fajok fennmaradását és a többiek kihalását, ugyanúgy az "illendő" magatartási szabályok (vagy magánjogi szabályok) tudattalan kiválasztása is segíti a társadalmak alkalmazkodását egy gyakran ellenséges környezettel szemben." "(250. o.) ...a fejlődés nem különlegesen invenciózus törvényhozók tudatos teremtő aktusának tulajdonítható: ezek a magánjogi szabályok (és különösen a gazdasági jogé) a hagyomány és a szokások szerves részévé váltak, még jóval azelőtt, hogy a bírák, akik végül is csak felfedezték, és sohasem kellett megalkotniuk, kodifikálták volna azokat." "(251. o.) Mindezek a szabályok három alapvető törvényre vezethetők vissza: "a tulajdon stabilitására, a tulajdon megegyezés útján történő átruházására és az ígéretek betartására"."   Vissza az oldal elejére   II.9.4 A "beavatkozás legitim területe" és a jogállam szabálya "(254. o.) Mill nem az egyéni szabadság elvéből vezeti le a szabad kereskedelem elméletét: a kereskedelem korlátozása persze kényszert jelent, azonban "csupán azért elítélendő, mert nem eredményezi, amit várnak tőle", és egyáltalán nem azért, mintha a társadalomnak ne lenne kényszerítési joga." "(258. o.) Melyek... azok a feltételek, amelyeknek minden törvénynek meg lkell felelnie, hogy kielégítse a jogállam... szabályát? Hayek... általános jellegük: nem tehetnek hivatkozást "semmilyen személyre, konkrét helyre vagy tárgyra", "mindig a jövőre kell vonatkozniuk, és soha nem lehet visszaható hatályuk"..., "ismertnek és bizonyosnak kell lenniük"..., mert a törvény bizonyossága... garantálják az... egyénnek a stabilitás... minimumát..., "minden törvénynek egységesen kell vonatkoznia mindenkire"." "(260. o.) ...egy jogállamban "a politikai hatalom abban az esetben sértheti meg egy személy privát és védett szféráját, ha valamilyen nyilvános szabály megszegését kell megtorolni". ...a végrehajtó hatalom nem adhat "parancsot" vagy "utasítást"... az egyénnek." "(261. o.) A tét nem más, mint a piaci rend hatékonyságának a megőrzése, mert a bizalom záloga, hogy az egyén egyszerre számíthasson az állam képességére, hogy betartatja másokkal az általános szabályokat, és ugyanakkor arra, hogy ő maga is betartja azokat."   Vissza az oldal elejére   II.9.5 Az erős állam fontosabb, mint a demokrácia "(265. o.) Valójában a liberális demokrácia alapjainak a megkérdőjelezése az, amiről itt szó van." "(266. o.) Hayek... kiüresíti és megfosztja minden pozitív tartalmától a "közjó" fogalmát..." "(266. o.) A kormányzat feladata a végrehajtó hatalom gyakorlása, míg az új általános szabályok meghatározásának joga a törvényhozó gyűlésé. Elképzelése szerint ez utóbbi mentesülne minden demokratikus ellenőrzés alól: a törvényeket olyan, minimum 45 éves, érett korú férfiak... hoznák, akiket ugyanilyen életkorú választók választanának tizenöt év időtartamra." "(266. o.) ...Hayek elutasítja a nép többségének abszolút hatalmát, azt, hogy bármire is kötelezze valamennyi tagját... a demokrácia nem lehet cél, csak eszköz, aminek mindig csak a vezetők kiválasztási módszereként van értéke... a "magánjogi társadalom" eszménye: az olyan állam, amely alapelvül fogadja el, hogy a magánjog szabályainak rendeli alá tetteit..."   Vissza az oldal elejére     III. Az új racionalitás   III.10 A nagy fordulat     III.10.1 A verseny mint az új szabályozás alapja "(276. o.) Azok a szakértők, akiket 1975-ben felkértek, hogy fogalmazzák meg diagnózisukat, azt állapították meg, hogy a kormányon lévők - a kormányozottaknak a politikai és szociális életbe való túlzott bevonása miatt - képtelenné váltak a kormányzásra... Azon a véleményen voltak, hogy a politikai demokrácia normális működésének feltétele "meghatározott egyének és csoportok bizonyos fokú apátiája és távolmaradása a politikától"... annak elismerését követelték, hogy "van a demokrácia végtelen kiterjesztésének egy kívánatos határa"." "(278. o.) A reform vezérgondolata volt, hogy a közvetlen állami beavatkozásnál vagy szabályozásnál mindig hatékonyabb szabadságot biztosítani - az üzleti világot és saját érdeküket jobban ismerő - magánszereplőknek." "(279. o.) ...az 1980-as évek végén diadalmaskodó új neoliberális norma a versenyt emeli a legfőbb és egyetemes kormányzási szabállyá. Ez a szabályrendszer határozta meg azt, amit globális fegyelmező rendszernek nevezhetnénk... azoknak az előírásoknak az összessége; amelyeket minden országnak be kell tartania, ha kölcsönt és segélyt akar kapni." "(279. o.) A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank beavatkozása egy olyan versengő állam politikai keretének kialakítását célozta, amely minden erejével arra törekszik, hogy a verseny - a külföldi és a hazai termelők közötti versenysemlegesség tiszteletben tartásával - a nemzetgazdaság törvényévé váljon."   Vissza az oldal elejére   III.10.2 A pénzügyi kapitalizmus diadala "(281. o.) A tranzakciók mennyiségének alakulása - az 1980-as évektől - mutatja, hogy a pénzpiac önállósult a termeléssel és a nemzetközi kereskedelemmel szemben, növelve ezzel a világgazdaság krónikus egyensúlyhiányát. Amióta a globalizációt a pénzpiacok irányítják, a legtöbb ország képtelen olyan intézkedéseket hozni, amelyek szembemennének a tőketulajdonosok érdekeivel." "(285. o.) Az új gazdasági eszközrendszerek középpontjába került pénzügyi intézmények koncentrációja lehetővé tette a háztartások és vállalkozások megtakarításának tömeges elszivattyúzását, miközben, ezzel egyidejűleg, egyre nagyobb befolyást szereztek valamennyi gazdasági és társadalmi szektor felett."   Vissza az oldal elejére   III.10.3 Ideológia (1): A "szabad kapitalizmus" "(286. o.) ...a hatékony "agymosásnak", az 1960-as, 1970-es évek óta... A neoliberalizmus hívei azt ismételgették, hogy az állam vonuljon háttérbe, és hogy a piacok összehasonlíthatatlanul hatékonyabbak nála." "(288. o.) A verseny nélkülözhetetlen sarkalló ereje hiányában a közszolgáltatások a felelőtlenség, a szakszerűtlenség, az igazságtalanság, a tolvajlás és a tétlenség forrásai... az állam működése túl költséges..." "(288. o.) Az állam "költséges működését" és a túladóztatást a harmincas évek óta folyamatosan emlegették... a bürokratikus pazarlás gondolatára "kihegyezett" bírálatokkal... az állami kiadások inflációs hatása, a halmozódó adósság elviselhetetlen mértéke, a túl magas adók elrettentő jellege..." "(289. o.) ...Milton Friedman... "liberális az a társadalom, ahol a közkiadások az állam valamennyi szintjét összevetve nem haladják meg a nemzeti össztermék 10-15 százalékát." "(289. o.) Ez az érvelés kétségkívül felidézi a "takarékos kormányzás" ősrégi témáját: tartózkodnia kell a túlzott elvonásoktól, hogy a források elvonásával és a motiváció elfojtásával ne fékezze a gazdasági aktivitást." "(290. o.) ...míg az 1970-es évekig a munkanélküliséget, a szociális egyenlőtlenséget, az inflációt, az elidegenedést, minden "szociális betegségtünetet" a kapitalizmusra vezették vissza, az 1980-as évektől ugyanezeket a bajokat immár szisztematikusan az államra "kenték". A kapitalizmus többé nem probléma volt, hanem az univerzális megoldás."   Vissza az oldal elejére   III.10.4 Ideológia (2): A "gondoskodó állam" demoralizál "(291. o.) ...a munkanélküli járadék és a minimálbér okozza a munkanélküliséget, a táppénz növeli a költségvetési hiányt és a költségek növekedéséhez vezet, az ingyenes oktatás csavargásra ösztönöz és a huliganizmus terjedését okozza, a jövedelem újraelosztása nem csökkenti az egyenlőtlenséget, hanem bünteti az erőfeszítést, a területfejlesztési politika nem a szegregációt szüntette meg, hanme a helyi adóterheket növelte." "(291. o.) ...erkölcsi téren lehetnek az állami beavatkozásnak a legkedvezőtlenebb hatásai. ...a bürokratikus állam elpusztítja a civil társadalom olyan erényeit, mint a tisztesség, a jól végzett munka érzése, a személyes erőfeszítés, az illemszabályok betartása, a patriotizmus." "(292. o.) ...néhány, a szociális támogatás nem szándékolt hatási közül: a talaját vesztett, lecsúszott társadalmi rétegek megrekedése a saját szintjükön, a méltóság és az önbecsülés elvesztése, nivellálódás a szegénységben élő osztályban. ...Murray... csak egy megoldás van, a jóléti állam... felszámolása, a családban és a szomszédságunkban élő emberek iránti szolidaritás feltámasztása. Mindez arra kötelezi az embereket, hogy... felelősségük vállalásával rendezzék helyzetüket, visszanyerjék tartásukat, újra megbecsültséget szerezzenek és büszkék legyenek önmagukra."   Vissza az oldal elejére   III.10.5 Fegyelmezés (1): A fegyelmező rendszer és a "piaci kényszerek" "(297. o.) ...újradefiniáljuk a fegyelmező nevelést, mint a piaci társadalmakra jellemző kormányzási technikát." "(297. o.) ...hatalom nem pusztán a test feletti kényszerrel gyakorolható, hanem a hatalomnak a "befolyás" - ahogy Bentham nevezte - erőinek mozgósításával kell követnie és orientálnia az egyéni vágyat." "(298. o.) Ez a magatartás - közvetett . irányításából álló logika teljes mértékben meghatározza a "választási szabadságot" előnyben részesítő neoliberális stratégiát. ...a "választás szabadsága" valójában nem jelent mást, mint a profitmaximalizáló viselkedésnek való engedelmesség kötelezettségét egy olyan jogi, intézményi, szabályozási, kapcsolati keretben, amelyet pontosan úgy alakítottak ki, hogy az egyén "teljesen szabadon" válassza azt, amit saját érdekében amúgy is köteles választani. A hatalom művészetének egyetlen titka van, mondta Bentham, éspedig az, hogy gondoskodjunk róla: az egyén úgy kövesse a saját érdekét, mintha az a kötelessége lenne, és megfordítva." "(302. o.) A neoliberális politika egyik leghangsúlyosabb kritikai tétele a munkaerőpiac túlzott merevsége. A vezérgondolat az, hogy ellentmondás van a munkaerő erős védettsége és a közgazdasági hatékonyság között." "(303. o.) A munkanélküli segélytől egyenes út vezet a munkanélküliségi 2csapdához"... feladat... kiépíteni egy olyan rendszert, amely úgy "vezeti vissza" a munkanélküli embert a munka világába, hogy közben az eddiginél jóval szigorúbb feltételeknek kell megfelelnie."   Vissza az oldal elejére   III.10.6 Fegyelmezés (2): Kötelező szabadon választani "(304. o.) Elképzelhetetlen immár az olyan ember, aki ne lenne aktív, ne kalkulálna, és ne lesné a kínálkozó lehetőségeket." "(305. o.) A "választás szabadságának" megteremtése - Milton Friedman szerint... - egyike az állam legfőbb feladatának. Nemcsak az..., hogy erősítse a versenyt a meglevő piacokon, de az is, hogy megteremtse ott, ahol még nincs. ...Piaci mechanizmusok, piaci és kvázi-piaci ösztönzők bevezetésével el kell érni, hogy az egyének aktív, vállalkozó, "döntéseiket önállóan meghozó", a "kockázatokat felvállaló" emberekké váljanak." "(305. o.) Az oktatáspolitika egyike ama területeknek, ahol a neoliberálisok igen sok energiát fektettek a piaci szituációk létrehozására. Milton Friedman... Már az 1950-es évektől, még mielőtt az állami oktatás presztizse hanyatlani kezdett volna, javasolta az oktatási intézmények közötti versenyre épülő, ún. "oktatási csekk"... rendszer bevezetését."   Vissza az oldal elejére   III.10.7 Fegyelmezés (3): A vállalkozás neoliberális irányítása "(307. o.) A magánvállalkozások menedzsmentje rendszeres, számszerűsített értéken alapuló, személyre szabott célokat és javadalmazást tartalmazó munkaerő-irányítási módszereket vezetett be. ...a vállalkozáson belüli kapcsolatok normális formájává vált a munkavállalók egymás közötti versenyeztetése." "(309. o.) A munka intenzívebbé, a határidők rövidebbé, a bérek teljesítményhez kötöttekké váltak. A jövedelem teljesítményhez és kompetenciához kapcsolása növeli a vezetők hatalmát, és mérsékli a kollektív szolidaritás valamennyi formáját." "(310. o.) ...Peter Drucker... "A külső ellenőrzés helyébe a sokkal szigorúbb, igényesebb és hatékonyabb önkontroll lép. Arra készteti a hivatali vezetőt, hogy ne aszerint cselekedjék, amit valaki mondott neki, hogy mit kell tennie, vagy amire kötelezte, hanem aszerint, amit a feladata objektív szükségletei követelnek tőle. Ez az ember nem azért fog így vagy úgy cselekedni, mert valaki más úgy akarta, hanem ő maga döntött úgy, hogy megteszi azt, amit tennie kell, - másképpen szólva, szabad emberként cselekszik"." "(310. o.) A vállalkozás vezetése így arra törekszik, hogy... egy olyan önfegyelmező rendszer révén állítsa a maga oldalára a személyes energiákat, amely kezeli a vágy és a bűntudat pszichikai instanciáit. Az "önmegvalósítási" törekvés a vállalkozás érdekeit szolgálja, miközben a célok elérésének felelőssége kizárólag az egyént terheli. És ennek igen borsos árát az egyén pszichéje fizeti meg." "(311. o.) Az önellenőrzés, más szóval az embert "önmaga eszközévé" tevő gépezet perverzitásának netovábbja az, amikor arra kérik a munkavállalót, hogy ne csak az önmaga által elérendő célokat határozza meg, hanem azokat a kritériumokat is, amelyek alapján értékeltetni szeretné magát."   Vissza az oldal elejére   III.10.8 Racionalitás (1): Az új hitre tért szakértők és csúcsvezetők szerepe "(311. o.) Az elhízott, kövér ember, a bűnöző vagy a rossz tanuló felelős a sorsáért. A betegség, a munkanélküliség, a szegénység, a bukás az iskolában, a kirekesztettség rosszul elvégzett kalkulus következményének tekintendő." "(311. o.) Ebből következik a "pedagógiai" feladat: meg kell értetni az emberekkel, hogy úgy tekintsenek magukra, mint akik rendelkeznek egy bizonyos "humántőkével", amit gyümölcsöztetni kötelesek. És ebből következik ama reformok szükségessége, melyek célja - azáltal, hogy arra kényszerítik őket: gondoskodjanak magukról, tanuljanak és találjanak maguknak munkát - az emberek "aktivizálása"."   Vissza az oldal elejére   III.10.9 Racionalitás (2): A neoliberális baloldal "harmadik útja" "(314. o.) Semmi sem mutatja jobban a baloldal neoliberális fordulatát, mint a teljes szakítás - a szociálpolitika területén - a szociáldemokrácia - a teljes állampolgári léthez nélkülözhetetlen társadalmi javak újraelosztásának alapgondolatára épülő - hagyományával. Az egyenlőtlenség elleni... harc helyébe a szegénység elleni küzdelem... a méltányosságot és az egyéni felelősséget középpontba állító ideológiája lépett." "(314. o.) A speciális helyzetű lakossági csoportok"... célzott segélyezését, hogy ne okozzon segélyfüggőséget, valamilyen személyes erőfeszítéshez vagy effektív munkához szükséges kötni. ...az új baloldal átvette hagyományos ellenfeleinek ideológiai mintáját, és felhagyott az alanyi jogon járó szociális jogok építésének eszményével." "(319. o.) ...Jacques Delors... "A harmadik utat követő szociáldemokraták nem képviselik többé azt a gondolatot, mely szerint az állam kötelessége, hogy megvédje az állampolgárt, táplálja, lakáshoz juttassa és öltöztesse, születésétől haláláig... céljuk inkább megteremteni a feltételeit annak, hogy az emberek saját erőfeszítésükkel méltó életszínvonalat érjenek el"." "(319. o.) Anthony Giddens... "nincs jog felelősség nélkül"."   Vissza az oldal elejére   III.11 Az európai építkezés ordoliberális forrásai   "(327. o.) ...Frits Bolkenstein 2000. június 10-én... "A holnap Európai Uniójának jövőképében a szabadság gondolatának, abban a formában, ahogy azt Eucken hirdette, tehát bizonyosan központi helyet kell elfoglalnia. Az európai gyakorlatban ezt az eszmét a belső piac négy szabadsága, nevezetesen a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása testesíti meg"."     III.11.1 Az alkotmányos szerződés elveinek "keletkezéstörténete"   Vissza az oldal elejére   III.11.2 Az ordoliberalizmus hegemóniája az NSZK-ban   Vissza az oldal elejére   III.11.3 Az ordoliberalizmus hatása az európai építkezésre "(339. o.) Ebben a kontextusban kell megérteni, hogy miként válik az ordoliberalizmus, Európa igazi "rejtett hagyománya", az 1980-as évektől, az unió alapdoktrínájává, imitt amott némi - különösen francia - ellenszenv kíséretében." "(339. o.) ...nem a német gazdasági nagyhatalom erőltette rá a maga "rajnai kapitalista modelljét" Európára, hanem az európai vezetők voltak azok, akik jelentős mértékben az ordoliberális logikát követve hajtották végre az európai építkezést." "(340. o.) 1955... a német kormányban megosztottság uralkodott a föderalisták és az ordoliberálisok között. Az előbbiek fokozatos gazdassági integráción keresztül politikai egyesítést szerettek volna, míg az utóbbiak európai piacgazdaságot és a világpiacba való integrációt kívántak." "(340. o.) Az 1957-ben létrehozott közös piac valójában két, Franciaország és Németország, valamint a német kormányon belüli irányzatok közötti kompromisszum eredménye." "(342. o.) Az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó szerződés... biztosítja, hogy a verseny nem torzulhat a közös piacon belül."   Vissza az oldal elejére   III.11.4 A törvényhozások versenyeztetése felé? "(346. o.) ...azt szeretnénk, hogy többé ne a törvényi keret alkossa az európai építkezés keretét, hanem az intézményi rendszerek versenye hozza létre a keretet." "(347. o.) A versenyelvű harmonizációnak kell érvényesülnie a közszolgáltatásokban, a társadalombiztosítási rendszerekben, az adózásban, a munkajogban éppúgy, mint a kereskedelmi és pénzügyi jogalkotásban."   Vissza az oldal elejére   III.12 A vállalkozás-alapú kormányzás   "(349. o.) Több évtized távlatából meglepetéssel kell újra konstatálnunk: amit egyesek "szabad piacnak" szeretnek nevezni, az valójában egy mítosz, amelynek - miközben igen nagy kockázatokat magában hordó hatásokkal jár - vajmi kevés köze van a mindennapi valósághoz. 1935-ben Walter Lippmann... "A piaci vallás hirdetői a gyakorlatban nem veszik komolyan hitüket. Saját magatartásukban sem követik szabályait. Kötik az ebet a karóhoz, hogy a gazdaság automatikusan, önmagát szabályozza, hogy a kínálat és a kereslet szabadon érvényesülő egyensúlyi gépezete hatékonyabban szabályozza majd a termelést és az elosztást, mint a tudatos és összehangolt vezetés és irányítás..."." "(350. o.) James K. Galbraith...(2008)... Az, amit piacgazdaságnak nevezünk, ...nem működhetne a... megelőző korszakokból örökölt szociális, oktatási, tudományos és katonai intézményháló nélkül, melyet... az állandó New Deal-nek nevez." "(350. o.) Gyakran megfeledkezünk arról, hogy a neoliberalizmus nem annyira az állam "háttérbe vonulását és a tőkefelhalmozás előtt nyitva álló terület bővítését, hanem a közszféra átalakítását akarja, mégpedig oly módon, hogy az ott folyó tevékenység is a verseny szabályait, a magánvállalkozásokéhoz hasonló hatékonysági követelményeket kövesse." "(352. o.) Az 1980-as évektől kezdve az - OECD valamennyi országában érvényes - új paradigma előírja, hogy az állam legyen rugalmasabb, fokozza reagáló képességét, forduljon a piac felé, és az eddigieknél jobban próbálja meg kielégíteni a fogyasztó igényeit. ...A vállalkozói szemlélet érvényesítésével nemcsak az a cél, hogy növekedjen a közszféra hatékonysága és csökkenjenek a költségei, hanem az is, hogy gyökeres változás következzen be a modern demokrácia alapjai, vagyis az állampolgári státuszhoz kötődő szociális jogok elismerésében."   Vissza az oldal elejére   III.12.1 A vállalati governance-tól az állami governance-ig "(360. o.) A tudásipar oligopóliumainak dolgozó lobbi szervezetek a nemzetközi intézményeket használják fel arra, hogy megszervezzék az innovációs járadékok védelmét, és így szerezzék meg a privátszféra kutatási-fejlesztési kiadásainak gyümölcseit, hozzájárulva ezzel ahhoz, hogy a fejlődő országok megrekedjenek az alulfejlettség szintjén." "(362. o.) ...amit még mindig úgy hívnak, hogy "szociálpolitika"..., többé nem a termelékenység növekedéséből származó nyereség... újraelosztását takarja, hanem "a népesség hasznosságának lehető legmagasabb szintre emelését" szolgálja, a "foglalkoztathatóság" és a termelékenység növelése, valamint a költségek csökkentése útján, egy új típusú, - a "globalizációhoz való alkalmazkodás" ürügyén a szakszervezetek tárgyalási pozíciójának gyengítéséből, a munkavállalói jogok lemorzsolásából, a munkával járó költségek és a nyugdíjak csökkentéséből, továbbá a szociális védelem minőségének rontásából összeálló - "szociálpolitika" közreműködésével." "(362. o.) ...a lakosságot elsősorban, mint "emberi erőforrást" és mint "szociális terhet" veszik számításba."   Vissza az oldal elejére   III.12.2 Globális kormányzás világkormány nélkül "(364. o.) ...még csak a körvonalai sem látszódnak egy olyan világkormánynak, amelynek az lehetne a feladata, hogy megvédelmezze az egyes nemzeteket és helyi közösségeket a globális oligopóliumok közötti verseny hatásaitól."   Vissza az oldal elejére   III.12.3 A vállalkozás mint modell "(367. o.) Az új "governance" alaptétele, hogy a magánmenedzsment mindig hatékonyabb, mint az állami adminisztráció; gyorsabban reagál, rugalmasabb, innovatívabb, szakmailag hatékonyabb..."   Vissza az oldal elejére   III.12.4 Az egoista és racionális gazdasági szereplő hipotézise   Vissza az oldal elejére   III.12.5 A Public Choice és a közszféra új modellje "(373. o.) A közhivatalnok ugyanolyan ember, mint a többi, vagyis kalkuláló, racionális és egoista egyén, aki arra törekszik, hogy a lehető legnagyobb mértékben érvényesítse a saját érdekét, a közösségi érdek rovására. Bármennyire is hangoztatja a köz ügyei iránti elkötelezettségét, a közhivatalnok szemében is csak a magánérdek létezik, és csak a magánérdeknek van értelme. Az állam nem törekszik a közérdek érvényesítésére, a közhivatalnokok pedig a leggyakrabban a saját érdekeiket követik, miközben jelentős mértékben pazarolják a közjavakat..." "(374. o.) Minthogy a szociális állam léte számos beavatkozási igény forrása, egyre csak dagad az élősködő bürokrácia." "(375. o.) ...Jean-Jacques Rosa... "a politikai piac olyan hely, ahol szavazatokat állami beavatkozási ígéretekre cserélnek"." "(377. o.) A bürokrácia helyébe mindenütt a vállalkozásnak kell lépnie, ott ahol ez lehetséges, ott pedig, ahol nem, ott a büroratának a lehető leginkább vállalkozóként kell viselkednie."   Vissza az oldal elejére   III.12.6 A verseny a közcselekvés középpontjában "(380. o.) ...az államnak magának is a verseny egyik résztvevőjévé kell válnia... egyfelől gondoskodnia arról, hogy minél jobban boldoguljon a piacon; másfelől meg kell honosítania a versenyt a közszférában." "(383. o.) ...Osborn és... Gaebler... a szabadpiac, mint olyan, ha ez alatt egy minden állami beavatkozástól mentes piacot értünk, nem létezik. Minden legális piac az állam által megszabott keretek között működik..."   Vissza az oldal elejére   III.12.7 Baloldali politika?   Vissza az oldal elejére   III.12.8 A könyvelői szemlélet leértékeli a hivatástudatot "(391. o.) A vezetéstudomány azon az illúzión alapszik, hogy a cselekvés hatásait számviteli módszerekkel ellenőrzés alatt lehet tartani. ...A keresett hatékonyságot... gátolhatják azok az értékkonfliktusok, amelyeket a "menedzserszemléletű kultúra" a más értékeket követő szakmai univerzumokban szül. ...az új vélemény-diktatúrában az önfeláldozást és a hivatástudatot téves fikciónak vagy kivételnek tekintik, a demoralizáló hatások visszahatnak a szolgáltatás minőségére is." "(392. o.) A teljesítménynormák belső igénnyé alakítása, önmagunk állandó figyelése, hogy jobban megfeleljünk a mutatóknak, a többiekkel való versengés: ezek a lényegi elemei annak a "mentális forradalomnak", amit a "modernizálók" végig akarnak vinni."   Vissza az oldal elejére   III.12.9 Menedzserszemlélet és politikai demokrácia "(393. o.) ...az - auditáló és szabályozó hatósági - funkciók központosítása és a versenynek kitett szolgáltatók vélt autonómiája közötti feszültség fontos perverz hatásokkal jár. ...arra készteti a szolgáltatókat, hogy mindenáron a mennyiségi kritériumoknak próbáljanak megfelelni, és közben ne nagyon törődjenek valódi feladatukkal: a sikeres vizsgaarány, a kórházi ágyak megfelelő kihasználtsága, a rögzített bűnesetek és a sikerrel lezárt nyomozások megfelelő aránya mögött a valóságban nagyon különböző eredmények, sőt a szolgáltatás minőségének súlyos romlása is meghúzódhat. A számok fetisizálása olyan "eredmény-barkácsolás" irányába tolja el a racionalizálást, ami mögött nincs valós javulás, sokkal inkább kényszerű "színjáték": vezetők és beosztottak kénytelenek összejátszani egymással, hogy produkálni tudják a megfelelő számokat." "(395. o.) ...az új menedzsment-tudomány előfeltevése az, hogy nem szabad bízni a "köznséges emberben", mert természeténél fogva hiányzik belőle mindenfajta "közösségi" szellem és minden kívülről jövő érték tisztelete, az egyetlen dolog, ami megoldást jelent: a részérdekek ellenőrzése és "távvezérlése". ...A menedzsment... kiiktatta a hatalmi logikából a kötelességtudatot és a hivatástudatot..."   Vissza az oldal elejére   III.13 A neoliberális "embergyár"   "(397. o.) ...számos pszichoanalitikus azt mondja, hogy betegeik tünetei korszakváltásról tanúskodnak a pszichikum világában. Az emberi léleknek ezt az új állapotát a klinikai irodalomban gyakran a "tudomány kora" vagy "kapitalista diskurzus" gyűjtőnév alatt emlegetik." "(397. o.) ...a szociológia oldaláról vizsgálva, az "individuum" átalakulása tagadhatatlan tény." "(398. o.) A benthami ember a piac kalkuláló embere és az ipari szervezetek termelő embere volt. A neoliberális ember a globális versenyben totálisan elmerülő versengő ember."   Vissza az oldal elejére   III.13.1 A plurális szubjektum és a szférák elválasztása "(399. o.) A modern ember mintegy "kettéhasadt": ...az emberre, mint "célra" és az emberre, mint "eszközre". A modernitás története nem más, mint e két pólus közötti egyensúly felborulásának szentesítése a második javára." "(399. o.) A társadalmi viszonyok - városiasodással együtt bekövetkező - piacosodása az egyén emancipációjának egyik leghatékonyabb eszköze lett, a hagyományokkal, a gyökerekkel, a családi kötődésekkel és a személyes hűséggel szemben."   Vissza az oldal elejére   III.13.2 A vállalkozás mint a társadalom modellje "(403. o.) Itt az ember olyan irányításáról van szó, amelyben teljes személyiségét lefoglalja az a tevékenység, amelyet végeznie kell. ...Az egységes neoliberális szubjektum a teljes odaadás szubjektuma. Ő az önmegvalósítás akarata, a végrehajtandó projekt, a motiváció, ami mozgatja a vállalkozás "munkatársát", és végül ő maga a vágy, bármilyen nevet is adjunk neki, az új hatalom célpontja. A vágyakozó lény nemcsak olyan pont, amelyen a hatalom gyakorolja a maga hatalmát, hanem a viselkedés irányítási eszközeinek jelzőberendezése is. Mert az új szubjektum új "gyártási" és irányítási módszereivel a keresett hatás az, hogy az egyén úgy dolgozzon a vállalkozásért, mintha csak önmagáért dolgozna, és ezzel megszűnjön az elidegenedés érzés minden formája... A neoliberális embernek növelnie kell a hatékonyságát, fokoznia kell erőfeszítését, mintha ez a viselkedés belülről jönne, mintha saját, ellentmondást nem tűrő vágyának parancsa utasítaná erre a viselkedésre."   Vissza az oldal elejére   III.13.3 A "vállalkozási kultúra" és az új szubjektivitás "(404. o.) ...a neoliberális racionalitás megteremti a maga emberét, akire szüksége van, hiszen rendelkezik a kormányzásához, vagyis ahhoz szükséges eszközökkel, hogy valóban úgy viselkedjen, mint egy versenyző, aki a lehető legjobb eredmény elérésére törekszik, miközben vállalja a kockázatokat, amelyekkel szembe kell néznie, és viseli az esetleges kudarcokkal járó teljes felelősséget. ...a vállalkozást tekintik az egyén kibontakozása helyének, olyan felsőbb fórumnak, ahol egyszerre válhat valóra az egyén önmegvalósítási vágya, anyagi jóléte, a dolgozói +közösség" üzleti és pénzügyi sikere, és hozzájárulása a gazdaság általános virágzásához. ...az új vállalatvezetés-tudomány arra törekszik, hogy képzeletében meghaladja a maga idejében Daniel Bell által feltárt ellentmondást a fogyasztás hedonista (az örömök és az élvezetek keresése) és a munka aszketikus (lemondás, kötelességtudat, kitartás) értékei között." "(404. o.) ...az új, hatékonyabb alávetettségi formákhoz vezető technikák bevezetését a modern menedzsment-tudomány humanista és hedonista húrokat pengető zenekara üdvözli. Ezeket a technikákat, bármennyire újak, a kapitalizmusra jellemző társadalmi erőszak legérzéketlenebb és legklasszikusabb formája, a dolgozó ember puszta áruvá válásának tendenciája uralja. A munkavállalói státuszhoz kötődő jogok fokozatos lemorzsolódása, a bérből és fizetésből élők tömegét fokozatosan - az új, bizonytalan, ideiglenes és átmeneti "atipikus foglalkoztatási formák" közvetítésével - hatalmába kerítő bizonytalanság, a munkahelyi felmondás megkönnyítése, a vásárlóerő gyengítése... megannyi, a dolgozók munkáltatójukkal szembeni függőségét jelentős mértékben növelő tény." "(406. o.) A szubjektum... arra kényszerül, hogy saját személyisége állandó csiszolásával... egyfolytában törekedjen a lehető legnagyobb hatékonyságra... állandóan képezze magát, fogadja el a piac szüntelen ingadozásai követelte mind nagyobb rugalmasságot. Legyen önmaga szakértője, önmaga foglalkoztatója, önmaga kitalálója, önmaga vállalkozója: a neoliberális racionalitás azt kéri az Éntől, hogy szünet nélkül gyötörje és erősítse önmagát, és így próbáljon meg versenyben maradni."   Vissza az oldal elejére   III.13.4 A vállalkozó Én: az önérvényesítés ethosza "(409. o.) A vállalkozói etika... a munkát teszi az önmegvalósítás első számú eszközévé: a szakmai sikeren keresztül lesz az életem "sikeres". A munka biztosítja az autonómiámat és a szabadságomat, mert a munka képességeim gyakorlásának, alkotó energiáim kifejtésének, értékem bizonyításának legkedvezőbb formája. A munkának ez az etikája nem a lemondás etikája, és a felettes parancsainak való engedelmeskedést nem tekinti erénynek." "(409. o.) ...a vállalkozást úgy fogjuk fel, mint egy vállalkozó Énekből álló entitást: "a vállalkozás a szó közgazdasági értelmében az azt alkotó személyek vállalkozásainak összessége. Az embereket ma már nem csak dolgozó alkalmazottaknak, hanem olyan személyeknek kell tekinteni, akiknek saját stratégiájuk, életcéljaik vannak. (Bob Aubrey)" "(410. o.) Bob Aubrey... "Minden dolgozó köteles felkutatni a maga vásárlóját, megkeresni a maga helyét a piacon, meghírdetni a saját árát, kordában tartani a kötelességeit, kutatás-fejlesztést végezni és képezni önmagát"." "(411. o.) A vállalkozó Én fogalma a "magánélet és a szakmai karrier egészséges egészként kezelését" jelenti, a "tevékenység-portfólió" családi szintű kezelését, az időbeosztásunk megváltozását: ez utóbbit többé nem a munkaszerződés, hanem a partnerekkel együtt "vállalt projektek" határozzák meg."   Vissza az oldal elejére   III.13.5 A teljesítmény aszkézisei és technikái   Vissza az oldal elejére   III.13.6 A "lélek menedzsmentje" és a vállalkozás vezetése "(417. o.) A "lélek menedzserei"... az ember irányításának új formáját vezetik be. Lényege: úgy befolyásolni az embert, hogy az minden tekintetben elfogadjon mintának egy bizonyos viselkedésfajtát és egy bizonyos személyiségtípust a munkában." "(419. o.) ...ha nem tudjuk megváltoztatni a világot, akkor marad az a lehetőség, hogy önmagunkat találjuk ki. ...önmagunk neoliberális irányítása egy olyanteljesítőképes Én kimunkálását jelenti, aki folyamatosan egyre többet követel önmagától..." "(420. o.) A hatékonyság forrása a bensőnkben van, ne várjuk többé semmilyen külső hatalomtól. Belül, lelkünk legmélyén kell megkeresni a motivációt. A vezető nem osztogathat többé parancsokat, hanem a motivációt kell felébresztenie, erősítenie és fenntartania. A gazdasági és pénzügyi korlát így belsőkényszerré és lelkiismereti kérdéssé válik: egyedül mi vagyunk felelősek azért, ami történik velünk."   Vissza az oldal elejére   III.13.7 A kockázat: a lét dimenziója és kötelező életstílus "(421. o.) A vállalkozói létformából következik, hogy teljes személyiségünkkel a kozkázat világában élünk."   Vissza az oldal elejére   III.13.8 Elszámoltathatóság és kiszámíthatóság "(426. o.) Az ember értékét immár nem korábbi érdemei, iskolai és szakmai pályafutása során elért státusza, hanem munkaerejének közvetlenül mérhető, aznapi használati értéke határozza meg."   Vissza az oldal elejére   III.13.9 A teljesítmény/élvezet új rendszere "(430. o.) ...ma már nem arról van szó, hogy azt csináljuk, amit a hasznosság és a haszontalanság között egyensúlyozva csinálni tudunk. Az új embernek "mindig többet" kell termelnie, és "mindig többet" kell élveznie, így közvetlenül a rendszerré vált "élvezetnövelés" rabjává válik. Az élet a maga egészében a teljesítmény és az élvezet iparszerű előállításának elemévé válik."   Vissza az oldal elejére   III.13.10 A hatékonyságtól a teljesítményig "(432. o.) ...az ember pszichológiai felfogásának, a verseny új közgazdasági normájának, az egyén "humántőkeként" való elképzelésének, a szervezet "kommunikáció" révén biztosított kohéziójának, a társas kötelék "hálózatként" való felfogásának a vegyülésével formálódott ki, lépésről lépésre, a "vállalkozó embertípus" alakja." "(433. o.) Az emberi bensőt, mint szenvedélyek, vágyak, érdekek - de mint erkölcsi szabályok - helyét is felfogva lehetett megérteni, hogy a lélek legmélyén megbúvó erők miképpen motiválják a viselkedést, és hogyan lehet hatást gyakorolni a pszichikum területén megfelelő ösztönző, érdekeltséget teremtő, jutalmazó vagy büntető rendszerek segítségével."   Vissza az oldal elejére   III.13.11 Az új embertípus kóresetei "(436. o.) Az ilyen ember mindent a siker függvényében ítél meg, a "siker" az igazság mércéje, ezzel méri saját létezése értékét. A teljesítmény, abban a formában, ahogy a menedzseri hatalom meghatározza, maga az igazság. Ez a rendszer olyan patologikus hatásokkal jár, melyek alól senki nem tudja teljesen kivonni magát." (Ezért szükséges minél több embernek a tudatosság azon foka, amivel "józanul" tudja megítélni saját magát, saját teljesítményét és azt, hogy mekkora kockázatot vállal, mekkora kockázatot akar vállalni; hogy képes legyen nemet mondani a tisztességtelen elvárásoknak, az ígéretek csábításának. Önismeret!) Szenvedés a munkában és korlátozott autonómia "(437. o.) ...a "stressz", kapcsolatba hozható a célok eléréséért viselt személyes felelősség növelésével. A lehetetlen feladatok elé állított vagy egymásnak ellentmondó utasításoknak engedelmeskedni kényszerülő munkavállaló a korábbiaknál nagyobb eséllyel veszíti el felettesei vagy társai megbecsülését. A munkahelyi kollektívák meggyengülése erősíti a munkavállaló elmagányosodását." (Az nem a neoliberalizmus hibája, hogy egy rosszul működő cégnél "lehetetlen feladatok" vagy "egymásnak ellentmondó utasítások" vannak. Az az adott cég irányítási, szervezési hibája. A neoliberális "belső motiváció" éppen azt eredményezi, hogy az alkalmazottak önként jelentkeznek a feladatokra, szívesen vállalnak nagy kihívásokat és élvezik is ezek megoldását. Persze, ha nem a megfelelő - szakmájukat szenvedéllyel szerető - emberek vannak az adott helyen, akkor nem is sikerül "belső motivációt" kialakítani.) "(437. o.) A vállalkozás neoliberális irányítása, azzal, hogy belsővé teszi a piaci kényszert, a verseny bizonytalanságát és brutalitását is behozza a vállalkozásba, és kiteszi az embereket a személyes kudarc, a szégyen és az önbizalomvesztés veszélyének." (Ez az élet része, az is volt mindig; gondoljunk a nemiségre, a párkapcsolatokra, a bírósági perekre, a bűnözésre, a fegyveres konfliktusokra. A szerzőket megtéveszti a "nyugdíjig egy helyen munkaélmény" nosztalgikus legendája; figyelmen kívül hagyják, hogy a "kis igényű", fegyelmezett, "ügyes" munkavállalók általában ma is "ki tudják húzni" nyugdíjig egy munkahelyen "személyes kudarc, szégyen és önbizalomvesztés" nélkül. Csak manapság sokkal nagyobb az "individualizmus csábítása", aminek ellen kell állniuk; ami sokaknak nem is sikerül, és a nagyobb haszon reményében munkát váltanak, nagyobb kihívást vállalnak. Ahhoz, hogy a nagyobb kihívások kockázatát és fent említett veszélyeit elkerüljék, tudatossá és természetessé kell válnia az emberek gondolkodásában annak, hogy "ilyen az élet", "kockázat nélkül nincs siker", "több lábon kell állni" és igaz a "nagy számok törvénye". A vállalkozói szemlélet alapja, hogy "egyszer fent, egyszer lent", ahogy az emberek általában a párkeresést sem adják fel az első visszautasításnál vagy szakításnál. A kudarc természetes! Egyik projekt jól sikerül, a másik kevésbé.) A személyiség eróziója "(438. o.) ..."a hosszú időtartam nem létezik". A munka nem nyújt többé stabil keretet, kiszámítható életpályát, szilárd, személyes kapcsolatrendszert. A "projektek" és a "missziók" bizonytalansága, a "hálózatok" és "csapatok" folyamatos változása következtében a szakmai munka... pontszerű "tranzakciók" összegévé silányul." (Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy így élnek a mesteremberek évszázadok, de lehet, hogy évezredek óta, akiket most egyéni vállalkozónak nevezünk. Aki nem vállalja a vállalkozói lét előnyeit a nehézségei miatt, az munkavállalóként élhet, amelynek szintén megvannak az előnyei és a hátrányai. Sajnos a munkavállalói lét neoliberalizmus nélkül sem maradhat olyan, mint a 20. század második felében, a felgyorsult fejlődés (változás) miatt a munkalehetőségek is dinamikusan változnak. És nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a gépesítés miatt erősen csökken a "nehéz fizikai" munka igénye, így csökken a munkavállalók fizikai terhelése, de nő a munkahelyváltások száma. Tehát munkaerőpiaci előnyöket és hátrányokat is hoz a globális neoliberális változás. Megfogalmazhatjuk, hogy: az a munkavállaló, aki a "nyugati neoliberális világban" megelégszik egy szerény, de normális életszínvonallal (ellen tud állni a reklámok és a luxus csábításának) és betartja a normális, biztonságos élethez szükséges "józan" alapelveket, az élhet viszonylag stresszmentes életet. A "józanságra nevelés", a tudatosság erősítése a kulcskérdés, amely felvértezi az embereket az állandóan változó környezet "csapdáival" szemben.) "(439. o.) ..."mindig mindent újra kell kezdeni", "mindig újra és újra bizonyítani kell", "zéróról kell indulni". A negatív következmények halmozódnak: gyorsuló "kikopás" a szakmából, kapcsolati és pszichikai "összeomlás"." A közösségi kötelékek felbomlása "(440. o.) A közösségi kötelékek felbomlása a nagylelkű gesztusok, a hűség, a lojalitás, a szolidaritás... megkérdőjelezésében nyilvánul meg." "(440. o.) Tágabb összefüggésben, a "senkinek semmivel nem tartozó", "légy önmagad sikerének... kovácsa" ideológiája elszakítja a... társadalmi kötelékeket. ...Az önhibájuk miatt szegényekkel, lustákkal, magatehetetlen idősekkel és bevándorlókkal szembeni bizalmatlanságnak, sőt gyűlöletnek kétségkívül megvan a maga "kohéziós" hatása a társadalomra. Azonban megvan a hátulütője is: az emberek érzik a fenyegetést, hogy egy nap ők maguk is hatékonytalanná és haszontalanná válnak." (Ebben segít a tudatos készülés az "öregségre", a nyugdíj előtakarékosság, az aktív nyugdíjas élet tervezése.) Depresszió - minden mennyiségben "(440. o.) ...a teljesítménykultusz miatt az emberek többsége a gyakorlatban tapasztalja a nehézségek leküzdésére való képtelenségét, és ez tömeges depresszióhoz vezet. ...a depressziós megbetegedések száma 1979 és 1996 között a hétszeresére nőtt..." (Nem biztos, hogy emiatt. Nem biztos, hogy igaz az adat, mert régebben nem fordultak annyian pszichológushoz, még akkor sem, ha hasznos lett volna. A helyes fogalmazás, a tény: "a dokumentált depressziós esetek száma nőtt hétszeresre".) "(441. o.) ...a munkáltatók nem elégítik ki kellőképpen a munkavállalók elismerés iránti igényét... Ebben az igényben... az egyes ember és az intézmények közötti viszony megváltozását kell meglátnunk: az intézmények többé nem képesek olyan identitástudatot és eszményeket biztosítani neki, melynek köszönhetően kevésbé kételkedne saját értékében." (Ez nem általános. Felelős cégeknél oktatják a cégvezetőket, hogy folyamatos legyen ne csak a kiemelkedő, hanem a tartósan jól végzett munka elismerése is. Amelyik cég nem így csinálja, elveszíti tartósan jól teljesítő munkavállalóit. A munkaerőpiac rendbe teszi a cégeket.) A jelképek pusztulása "(442. o.) Korunk - a szabad választás jegyében a "szimbolikus súlytalanság" állapotába került - embere önmagára maradt élete irányításában. A választásnak ez az örökös megidézése, a korlátlannak hitt vágyak kiélésének szorgalmazása súlytalan, a szélben ide-oda lehgő "lufit" csinál az emberből. Egyik nap az autóját kell lecserélnie, a másik nap a partnerét, a harmadikon az identitását, azután a nemét, miközben állandóan a kielégülés és a kielégületlenség között vergődik." (Ez egy emberi tulajdonság; amelyik embernek megvan rá a lehetősége, az mind így csinálja. Régebben csak a gazdagok, a tehetősek, a jóléti társadalmakban viszont már sokkal szélesebb rétegeknek adatott meg a lehetőségek széles tárháza, a választás "terhes" szabadsága. Hogy ez javára válik-e egyeseknek vagy kárára, attól a képességüktől függ, hogyan tudják irányítani önmagukat. Az önuralom és a boldogság megélésének képessége nagyrészben nevelési kérdés is, így "tanítható".) A "mindennapi perverzitás" "(444. o.) Az eszményképek legyengülése nyomán a vágy elvész az embertársaink javai utáni szimpla irigykedésben..."   Vissza az oldal elejére   III.13.12 Az új ember öncélú élvezete "(447. o.) Az új normatív logika... nem az egyén teljes lemondását követeli meg egy legyőzhetetlen kollektív erő és a ragyogó jövő javára, hanem egy nem kevésbé totális alávetettséget kíván elérni egy "mindenki nyertes" típusú játékban..."   Vissza az oldal elejére   III.13.13 A neoliberális szubjektum irányítása "(449. o.) Az emberek irányításának központi kérdése továbbra is az, hogy miként programozható az egyén a lehető legkorábban úgy, hogy az önmaga korlátlan meghaladására vonatkozó parancsnak engedelmeskedve ne térjen el a túl erőszakos és túl nyíltan szabályellenes viselkedés irányába; valamint az, hogy megtudjuk, miként tartható fenn a "közrend", miközben egyszerre kell ösztönözni az embereket az örömszerzésre és ugyanakkor elkerülni a mértéktelenségből fakadó kicsapongásokat."   Vissza az oldal elejére     IV. Következtetések - A liberális demokrácia kimerülése   IV.1 Az a-demokratikus racionalitás   "(454. o.) Nemcsak a vezetési forma és technikai eszközei változtak meg, hanem a kormányzók és a kormányzottak közötti kapcsolat rendje is felborult. ...Bizonyos javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést immár nem egy státuszhoz kapcsolódó jognak, hanem olyan piaci típusú szolgáltatásnak tekintenek, amiért cserébe a felhasználónak valamilyen konkrét, elvárt cselekvéssel vagy közvetlenül, pénzben kell fizetnie. A közvetlen, közösségi felelősséggel rendelkező "citoyen" alakja lassan eltűnik a színtérről, és átadja a helyét a vállalkozó típusú embernek. Nem egyszerűen a neoliberális retorika "vevő-királya" ez, hanem az az ember, akinek a társadalom nem tartozik semmivel, akinek "nincs ingyenebéd", és "akinek többet kell dolgoznia, hogy többet keressen", hogy idézzünk néhányat az új kormányzási "módi" közhelyei közül." "(455. o.) A közszféra működésének ez a menedzseri szemléletű reformja... közvetlenül sérti a szociális állampolgárság demokratikus logikáját." "(456. o.) A szigorú értelemben vett menedzseri racionalitás szemében a törvények és a normák csak puszta eszközök, melyek totálisan relatív értéke csupán a célok elérésétől függ." "(457. o.) ...Hayek... A legfőbb érték tehát igenis az egyéni szabadság, vagyis az, hogy az egyes embernek megmaradjon a lehetősége megteremteni magának egy védett területet ("a tulajdonát"), nem pedig a politikai szabadság, azaz az emberek közvetlen részvétele vezetőik kiválasztásában."   Vissza az oldal elejére   IV.2 A neoliberalizmus mint stratégiai rendszer   "(458. o.) ...miközben a liberális demokráciának már csak egy... üres váza maradt fenn, a neoliberalizmus lett a domináns racionalitás." "(461. o.) ...a neoliberális racionalitás képes illeszkedni a tiszta piaci logikától eltérő, attól idegen logikákhoz is, anélkül, hogy megszűnne domináns racionalitás lenni."   Vissza az oldal elejére   IV.3 Egy másik kormányzási modell lehetőségei   "(463. o.) ...a neoliberális kormányzás... egyáltalán nem demokratikus még formális értelemben sem, miközben nem lehet azonosítani a hatalom diktatórikus vagy tekintélyelvű gyakorlásával sem. ...a-demokratikus." "(463. o.) A "szociálliberalizmus", mint olyan, nem létezik és nem is lehetséges..., mert a neoliberalizmus, mint globális racionalitás az emberi létezés valamennyi dimenzióját kitölti, teljes egészében, és így eleve lehetetlenné teszi önmaga bármiféle meghosszabbítását szociális téren." "(468. o.) ...az emberek vezetése nem lehet egyenlő azzal, hogy a törvény hajlíthatatlan igája alá hajtjuk őket, és azzal sem, hogy elismertetjük velük valamely igazság erejét. A baloldal azért volt kénytelen mindig kölcsönvett kormányzási mintát követni, mert ezt soha nem tudta felismerni. És ez a magyarázata annak, hogy a baloldali kormányzási modellt még ki kell találni."   Vissza az oldal elejére   IV.4 Az "ellenmagatartás" mint szubjektivációs gyakorlat   "(469. o.) ...a kérdés az: hogyan lehet kijutni előrefelé a neoliberális racionalitásból." "(469. o.) Az egyetlen járható út, ha már most alternatív szubjektivációs formákat állítunk szembe a vállalkozó Én modelljével." "(469. o.) ...a szimpla politikai változás önmagában még nem mutatja meg a kiutat egy gondolkodásmódból vagy egy rendszerből, mint ahogy egy kormányváltásból sem következik automatikusan az emberek kormányzásának egy másik módja." "(470. o.) A neoliberalizmushoz kötődő szubjektivációs folyamat félreismerése olyan fokú, hogy Negri eljut odáig: "a kommunizmus új emberei" már köztünk vannak, abban a formában, ahogy az új "kognitív kapitalizmus" megteremtette őket." "(471. o.) ...fontos megértenünk a neoliberalizmusból adódó leglényegesebb tanulságot: a szubjektumot mindig fel kell építeni." "(474. o.) A lényeg, hogy megértsük: semmi nem ment fel bennünket egy másik gondolkodásmód kidolgozásának feladata alól... Marx elég határozottan megmondta: "a történelem nem csinál semmit". Semmi más nem létezik, csak meghatározott feltételek között cselekvő emberek, akik cselekedeteikkel alakítani szeretnék a jövőjüket. Rajtunk múlik, hogy a lehetséges egy új iránya megnyíljon."

 

Vissza az oldal elejére