Vissza a Főoldalra Vissza a Tudományos érdekességek oldalra
Az emberi akarat távolbahatása
A fenti cím egy olyan témára utal, amelyről talán sokan úgy gondolják, hogy nem való egy tudományos ismeretterjesztő oldalra. Valószínűleg igazuk is van. A széles körben ismert (de valószínűleg sohasem tapasztalt) "telepátia", "telekinézis" és "teleportáció" kifejezések a tudomány mai álláspontja szerint nem léteznek. A bevételcentrikus szórakoztatóipar és hívő, de a mélyebb megértés iránt közönbös közönsége mellett azonban számos kutató próbálkozott ezen jelenségek tudományos vizsgálatával. Talán néhányuk az eredményeik láttán szintén hívővé vált, vagy előfordulhatott, hogy behálózta Őket (az igazságkeresés nehéz munkájával szemben) a könnyű pénzkereset lehetősége, és bizonyítottnak hiszik (vagy nem hiszik, csak hirdetik) feltevéseiket.
De! Talán, számos elvégzett és jól dokumentált kísérlet mindenki (vagy a többség) számára meggyőzően igazolja majd a fent említett jelenségek létét vagy nemlétét. Az "emberi akarat" a későbbiekben, megfelelő tudományos felfedezések, illetve eredmények után talán majd "az ember által irányítottan gerjesztett mágneses térre" vagy valami hasonlóra változik. A következőkben láthatjuk, hogy ez az írás mindvégig megőrzi objektivitását és nem fog légbőlkapott információkat tényként beállítani.
A téma eddigi néhány tapasztalatának bemutatásaként álljon itt két idézet, két hazai kiadású könyvből! Ezek segítségével mutatjuk be a problémát, illetve a feltételezett jelenségeket.
"Carl Sargent diplomamunkája a telepátiára vonatkozott, ezzel kapcsolatos kísérleteket folytatott...
Az újságíró kérdéseire válaszolva vázolta, mivel foglalkozik újabban. Két, rendkívül érdekes kísérlete van folyamatban. Az elsőnek "alanyai" csótányok. A tudós ezeket ketrecbe helyezi, amelyhez egy számítógép csatlakozik. A megfelelő áttételek segítségével ez a komputer 15 másodpercenként vagy áramot bocsát a ketrec padlójába, ami megrázza a csótányokat, vagy infravörös sugarakat, ami viszont kellemesen melegíti a rovarokat. Ha a ketrec üres, és a szerkezetet bekapcsolják, a komputer a számtalanszor lefolytatott és ellenőrzött kísérletek szerint 50-50 százalékban kapcsolja be az áramot és az infrát, így van beállítva.
Nemere István: Titkok könyve; Magyar Eszperantó Szövetség, Budapest, 1988, 2. kiadás. 14-16.o.
(Ha manapság egy kereskedelmi televízió egy ilyen kísérletsorozatról tudósítana, a beharangozó szöveg valószínűleg így hangzana: Ellepik életünket, köztünk vannak! Rovarinvázió! A csótányok intelligensebbek, mint gondoltuk volna!? Bebizonyosodott, hogy képesek felülkerekedni számítógéppel irányított társadalmunkon...)
A pszichokinézis ... mechanikai erő megjelenésével jár, ami mérhető.
Átlagos esetekben csak kis erők ébrednek. ... Ezért olyan mérést kell tervezni, ahol a mozgás kis erőnél is megindul.
Célszerű, ha a mérés során használt tárgy folyadék, a kis belső surlódása miatt, mert így kis erők esetén is könnyen észrevehető nagy elmozdulás keletkezik. ...
... például a Petri-csészébe helyezett víz fölé téve kezünket, a víz - koncentrálás után - forgásba jön, ha jobb és bal kezünk ujjai egymásra merőlegesek.
A jelenség sikeres bemutatásának egyik feltétele az, hogy ujjainkat mereven tartva összeszorítsuk, és közben erősen koncentráljunk. A mérés során a kezünk nem érintheti sem a Petri-csészét, sem a benne levő folyadékot. A csésze felett néhány centiméterrel kell tartani a kezünket. Egy Petri-csészét vagy ahhoz hasonló alakú hamutartót, kompótos tálat stb. csaknem színültig kell megtölteni vízzel, majd ennek felszínére két kis darab alumíniumfóliát helyezni. Ez együtt mozog a vízzel és mutatja, hogy a víz milyen irányba halad, mekkora a felszínen a sebessége.
304 középiskolás végezte el ezt az egyszerű vízforgatási kísérletet, ellenőrzött körülmények között. A kísérleteket úgy végezték, hogy kezük és a vizet tartalmazó Petri-csésze egy üvegdoboz alatt volt, így külső légáramlat nem befolyásolhatta a folyadék mozgását. Az eredményt részben filmen, részben fényképeken örökítettük meg. A méréseken mindig jelen volt egy kísérletvezető is.
Olyan eset egyszer sem fordult elő, hogy azonnal megmozdult volna a folyadék. Egy-két percet mindig várni kellett arra, hogy az összpontosítás sikerüljön, és a mozgás elinduljon. Ha a kísérlet nem sikerült, újabb résztvevővel folytatódott a munka. Sikeres kísérlet esetén a mozgás általában legfeljebb egy-két percig tartott, utána megállt - kifáradtak a résztvevők. A 304 esetből mindössze egyszer fordult elő, hogy egy résztvevő három percig tudta forgatni a vizet, de tovább ő sem bírta, elfáradt. Az a mérés számított eredményesnek, melyben a folyadék maximális szögsebessége elérte vagy meghaladta a 15°/percet. (Ez az érték ugyanis mintegy kétszer akkora, mint amit mérési hiba okozhat.)
A mérésekben három különböző középiskola diákjai vettek részt. Az első csoportba humán tagozatos gimnazisták kerültek, 93-an, többségük lány volt. A diákoknak legalább egyharmada sikeresen vette az akadályt és közülük többnek sikerült 360°-os fordulatot is elérnie, azaz teljesen körbefordították a csészében a vizet.
A középiskolások második csoportjába 97 matematika-fizika tagozatos diák tartozott, többségük fiú. Az ő eredményeik rosszak voltak. Mindössze hármójuknak sikerült a vizet megforgatni. Közülük is kettő lány volt, és ráadásul cseppet sem szerették a matematikát és fizikát.
A harmadik csoportba 114 átlagos középiskolai tanuló került. Közülük 23-an teljesítették sikeresen a feladatot.
Néhány lényeges tanulság levonható a 304 esetből. Befolyásolja az eredményeket az időjárás: hidegben vagy esős időben a mérések rendre sikertelenek lettek, de megfigyelhető volt, hogy amint elállt az eső és kisütött a nap, az eredmények rögtön javulni kezdtek. A csönd lényegesnek bizonyult. Többször előfordult ugyanis, hogy a környéken elhaladó autó zaja, ajtócsapódás, vagy fényképezőgép kattanása megzavarta a kísérleti alanyt.
Fontos az is, hogy a résztvevők bízzanak abban, hogy képesek ezt a jelenséget előidézni. Ez különösen jól érzékelhető a humán és a reál tagozatos diákok eredményein. A humán tagozatosak nem sokat törődtek a jelenség matematikai és fizikai problémáival, érdekelte őket a feladat és bíztak abban, hogy meg tudják csinálni. A matematika-fizika tagozatos résztvevők viszont arról faggatták a kísérletvezetőt, hogy mi a jelenség magyarázata; többen nem is hittek benne, azt mondták, hogy lehetetlen a jelenséget előidézni.
A nem tagozatos középiskolások eredményei átlagosak voltak. Figyelemre méltó esemény volt, amikor egy baráti társaság egyik diákjának sikerült a kísérlet, s ő belelkesítette barátait is, és többen nagyon jó (360°-os fordulatos) eredményt értek el.
Dús Magdolna - Egely György: Titokzatos erők tudománya?; Háttér Lap- és Könyvkiadó, 1989, 298-303.o.
Kísérletezzünk!
Szerencsére a fenti kísérletek bárki által viszonylag könnyen elvégezhetők. Így magunk is meggyőződhetünk arról, hogy reálisan létezők-e a fent említett jelenségek. Felelőtlenség a fizika eddig ismert törvényeire hivatkozva egyszerűen kijelenteni valamiről, hogy nem igaz... Alaposabb vizsgálatokkal kiderülhet, hogy valamilyen biofizikai hatás váltja ki a fent említett és az ezekhez hasonló jelenségeket.
Néhány gondolat a kísérletekkel kapcsolatban
Térjünk vissza az első, csótányos kísérletre! Bizonyosan a csótányok hatása volt-e az arányeltolódás? Sajnos nincs elég pontosan leírva a kísérlet. Lehetséges ugyanis, hogy a kísérletben résztvevő emberek bizonyos hatása miatt következett be a változás, főleg, ha feltételezzük, hogy az emberek ilyentén megnyilvánulása sokkal erősebb, mint az egyszerűbb szervezeteké (persze ez nem biztos). Ugyanis nagyon sok embert nem hagy hidegen egy ilyen állatkísérlet, így elegendő egy jobb érzésű kutató állandó együttérzése, aki éppen a számítógép közelében van. Talán úgy lehetne objektívebben elvégezni a kísérletet, ha egy lezárt épületrészben történne az egész egy előre meghatározatlan éjszakai időpontban valamikor a hétvégén, amikor a kísérlet szervezői messze vannak a kutatási helytől. Több alakalommal véletlenszerű időközönként végzett kísérletekkel esetleg még függetlenebb eredményeket kaphatunk.
De foglalkozzunk inkább az emberekkel! A fent leírt véletlenszámos kísérlet ugyanis nagyon egyszerűen elvégezhető. Az ITT található program tízjegyű véletlenszámokat állít elő és vizsgálja a számjegyek hasonlóságát, megegyezőség esetén különböző hangjelzéseket ad és folyamatos statisztikát vezet az eredményről. Azt, hogy egy 8 vagy 9 egyező számjegyből álló tízjegyű számnak mekkora az előfordulási valószínűsége, próbákkal kell előzőleg megállapítani. Hagyjuk néhány napig szabadon futni a programot! A futási eredmények kiértékelésével felállítható egy valószínűségi mutató, amely segít értelmezni a kísérlet eredményeit. Ha például azt kapjuk, hogy szabadon futva 8 egyező számjegy 2 naponként jelentkezik, akkor egy többször ismételt "emberkísérlet" 1-2 órás eredményei elég meggyőzően mutatják a hatást. (A program listájának módosításával kiegészítő szolgáltatások is beépíthetők, amelyekkel külső berendezés vezérlése vagy pontos időnyilvántartás is elérhető.)
A vízforgatási kísérlethez nem sok mindent lehet hozzátenni. El kell végezni! Viszont az eredmények értékelésénél talán óvatosabbnak kell lennünk. Tehát az "akaraterejével megmozdította" helyett talán a "képes a testével elektromágneses erőteret létrehozni" kifejezést használhatnánk! Így teljesen más megközelítésben vizsgálható a téma, vagyis az ember nem a tárgyakon és más élőlényeken képes közvetlenül uralkodni, hanem csak a saját testén. A fent említett irodalomban részben ki van fejtve a vízforgatás egy elektromágnesességen alapuló magyarázata is, azonban a kísérlet során esetleg elvégzett mágneses erőtér mérésekről nem esik szó.
Ha valaki ezekután valamilyen eredményt érne el, lehetősége adtán az alábbi címre jelezze eredményeit, felfedezéseit:
Vissza a Főoldalra Vissza az oldal elejére Vissza a Tudományos érdekességek oldalra