Tartalom   Vissza a Főoldalra   Lételmélet >>

      Az élet nehézségekkel jár. A nehézségek megoldhatóak, de nem mindegy, hogy hogyan oldjuk meg őket. Más kárára vagy közös hasznunkra.
      Célunk, hogy "új és jobb megoldásokat találjunk a nehézségekre". Ehhez a filozófiát tartjuk megfelelő kiindulópontnak. Egy filozófiai rendszer megfogalmazásával - bármennyire is elavultnak tűnik ez - próbáljuk meg a "helyére tenni" a dolgokat, a gondolatokat, közös életünket.

      Sok mai filozófus gondolkodó sem tartja a filozófiát letűnt korok, mára érdektelen és értelmetlen tudományának:

      "...a filozófia egyfajta szabadsága véget ér. Legalábbis az a szabadsága, hogy önkényesen határozza meg munkatervét vagy témáit. A klasszikus filozófia ér ezzel véget, és ennyiben igaza van Rortynak, az amerikai neopragmatizmus vezető filozófusának. Ám az új filozófiának kötelességévé válik a legújabb tudományos technológiák valóságátalakító tevékenységét és következményeit kutatni, felismerései mellett a társadalmi-politikai vitákban felelősen síkraszállni. A Kant által sürgetett személy-felé-fordulás ma a biotechnológia felé való fordulást is jelenti. A kávéházak és internetdiszkussziók, az ismeretterjesztő művek és az egyetemi előadások mellett a filozófiának el kell köteleznie magát a szabadság, a személy, az elfogadható fejlődés és az emberiség jobbléte új fogalmai mellett. Eszünkbe kell jusson a pragmatikusok figyelmeztetése, ha a filozófiának nincs társadalmi hasznossága, akkor figyelmet sem érdemel. Ha pedig a társadalom nem érdeklődik a filozófia iránt, annak szörny(szer)ű következményei lehetnek." (Boros, 1997)

      "...nem gondolom, hogy a filozófia súlytalanná vagy jelentéktelenné vált volna. Mondhatná persze az olvasó, hogy már a felvetésem is abszurd: vitatni akarom azt, hogy a filozófia súlytalan és jelentéktelen? Hiszen triviális, hogy az: semmi gazdasági vagy társadalmi haszna nincs annak, ha pár léhűtő közpénzeken köldököt vakar és közben lufit hámoz. Ám annak a tagadásához, hogy a filozófia súlytalanná és jelentéktelenné vált, nem kell amellett érvelnem, hogy a filozófia valami hű, de súlyos és jelentős lett volna valaha is. Elég hozzá annyit belátni, hogy ma nem kevésbé az, mint korábban, állítólagos hőskorában volt, tehát nincs lényeges különbség a filozófia korábbi és mostani társadalmi "hasznában". Ennél azonban egy kicsit tovább megyek: a filozófia ma valójában nagyobb társadalmi hasznot hoz, mint valaha. Sőt, ha "társadalmi hasznon" készpénzesíthető, piaci értéket értünk, akkor különösen igaz az, hogy ma hasznosabb, vagy legalábbis sokkal tudatosabban és látványosabban az, mert nem csupán a filozófiába fektetett erőfeszítések hosszú távú megtérülése révén teszi azt, mint amit egyébként tett korábban is, hanem egyre inkább rövid távon és a filozófia berkein kívül is kifejti hatását." (Danka, 2020)

      "...nagyon is szükség van ma (is) a filozófiára. Az egyre gyorsabban meghozandó döntések világában létkérdéssé vált, hogy tudjuk is, mit teszünk, ne csak tegyük. (A "just do it" nem jó tanács). A virtuális valóság szférájának szélesedésével és a "reális" valóságba való behatolásával a "mese, az álom és a mámor" veheti át az uralmat (ahogy a világszerte felbukkant graffiti hirdeti). A modernizmus ideológiáinak komolyságát és mindent átfogni akaró jellegét a posztmodern mesék, magán-mitológiák (szerepjátékok, kultuszok) plurális világa váltja fel. A filozófiában is lejárt a Nagy Narratívák, a nagy átfogó metafizikai rendszerek, a mindenre kiterjedő világmagyarázatok kora. A cserepeire hullt képet összeragasztani nem lehet és nem is szabad (mert ha megpróbálják, agresszív fundamentalizmusok bálványképeivé lesznek). A filozófia ma nem a rendszeralkotás fázisában van, nem ez a feladata. A gondolkodás éberségét, a reflexió képességét kell őriznie az önző öntudatlansággal, önfeledtséggel szemben. Ez azért elengedhetetlen, hogy a globalizálódott föld, a világfalu ne essen szét mentálisan és morálisan is összemérhetetlen és összeférhetetlen elemekre, amelyeket csupán az együtt-élés kényszere tart össze valamennyire. Mert - Herakleitosz szavaival - "Az ébren lévőknek egy és közös a világuk, de az alvók mindegyike külön világba lép". (Fehér, 1997)

      "Ha a természetre és benne önmagunkra képesek vagyunk úgy tekinteni, mint valamiféle transzcendens megnyilvánulására, akkor nem fogjuk sem kizsákmányolni, sem beszennyezni. Ha az emberi kapcsolatokra úgy tudunk tekinteni, hogy ez az emberi létezés egyik célja, megtanulni a harmonikus együttélést, akkor a nehézségeknek nem fogunk hátat fordítani, és a tökéletességig fogjuk csiszolni együttélési képességeinket. Pusztán attól, hogy a nézőpontunkat megváltoztatjuk, megváltozik a viszonyulásunk, és mindent egészen más fényben fogunk látni.
      A filozófia egyik alapvető haszna, hogy segít a nézőpontváltásban. Márpedig nincs ma olyan dolog, amire nagyobb szükségünk lenne, mint hogy az élet dolgaira egy új, emberibb nézőpontból tekintsünk. Ha pedig sikerül új, más szemmel ránéznünk a dolgokra, akkor talán új, jobb megoldásokat is találunk a nehézségekre." (Grúsz, 2016)

Tartalom   Vissza a lap tetejére   Vissza a Főoldalra   Lételmélet >>

    Tudomány és Technika (test@t-es-t.hu)