Vissza a Főoldalra   Vissza a Tartalomjegyzékhez   Vissza a Számítástechnika történet oldalra

      Charles E. Sporck, a National Semiconductor Corporation elnöke, egy iparági találkozón, Japánnal szemben új kereskedelempolitikát javasolt, amelynek célja az Egyesült Államok és Japán közötti kereskedelmi egyenlőtlenségek feloldása volt. Előadása a californiai Palo Alto-ban hangzott el 1978.11.14-én egy SIA (Félvezetőgyártók Szövetsége) és EIAJ (Japán Elektronikaipari Szövetség) közös konferencián. Kifejezte az Egyesült Államok iparának aggodalmát aziránt, amit japán protekcionista kereskedelempolitikának és ennek a félvezetőpiacra gyakorolt hatásaként nevezett meg.
      Sporck kijelentette, hogy Japán a második világháború óta "protekcionista eszközök széles skáláját" fejlesztette ki, mint a beviteli korlátozások, a külföldi befektetések jogi korlátozásai és a kétszintű árrendszer a hazai és az idegen piacokra. Ezek a gazdasági fegyverek, a kormány által támogatott finanszírozási rendszerrel vannak kombinálva, amely gyakorlatilag hitelt és tőkét biztosít társaságoknak anélkül, hogy a szabadpiaci versenyben bizonyítaniuk kellene hitelre érdemes voltukat.
      A kétszintű árrendszer (magas árak a védett hazai piacokon és alacsonyabb, sokkal rugalmasabb árak külföldön) biztosítja, hogy Japán összegyűjtse a hazai piac feleslegét és kompenzálja vele az exportárakat, lefedve ezzel a növekvő változó költségeket. Ennek eredményeként a japán társaságok nagyon alacsony profittal működnek és 10-40-szer több tőkedollárra vonatkoztatott adósságuk van, mint az Egyesült Államok félvezető gyártóinak, vagyis olyan feltételek mellett működnek, amelyek csőddel egyenértékűek lennének egy amerikai vállalat esetében.
      A National elnöke arra is rámutatott, hogy az Egyesült Államok csúcstechnológiájának szabad kivitele és átvétele lehetővé tette a japán ipar versenyképessé fejlesztését annak tört része alatt, amennyi időbe tellett annak kutatás-fejlesztési munkája, továbbá az Egyesült Államok szabaddá tette az utat a japán befektetések és cégvásárlások előtt. Ezzel szemben az amerikai vállalatok befektetési erőfeszítéseit a japánok elfojtják, van néhány gazdaságterület, ahol a félvezető vásárlást Japán beszállítókra korlátozzák. Sporck példaként említette a Nippon Telephone and Telegraph céget, amelynek nincs egyetlen külföldi beszállítója sem.
      További tényezőként említette, hogy a japán protekcionista magatartás keveredik a kulturális és intézményi hagyományokkal. A japán társaságok alkalmazottai egész életüket egy vállalati osztályon dolgozzák le és így üzleti szempontból fix költséget jelentenek. A gyárak teljes kapacitáson működnek szigorú költségkontroll mellett, hogy a védett hazai piac mesterségesen magas áraival kompenzálhassanak minden túlköltséget, és számítható legyen a várható profit a külföldi gyártók termékeinek ára alatti eladás mellett is.
      Sporck leírta mik a meglátásai az acél- és színes TV iparban zajló "fosztogató" gyakorlatról. Japán kiválaszt egy "cél" iparágat, majd állami finanszírozási és marketing támogatással próbálja meg uralni a kiválasztott piacot. Teljes kapacitáson való termeléssel Japán "elborítja" a szabad piacot alacsony áraival azért, hogy fenntarthassa a termelést egészen addig, amíg a költségeket kompenzálják a hazai piac árai. Így az Egyesült Államok ipara, a szabadpiaci áraival, képtelen versenyezni, profitot termelni és fejlődni termelésben és hatékonyságban.
      Sporck azután ledobta a kesztyűt: - Elhatároztuk, hogy mi nem ilyen sorsot szánunk magunknak. - jelentette ki. Kiadós változásokat követelt a két ország kereskedelmi kapcsolatai terén, egy éven belüli találkozót javasolt a piacfelszabadítási folyamat értékelésére. Ami magában foglalná Japán kétszintű árrendszerének megváltoztatását, az NT&T nyitását a külföldi piacok felé és az IC bevitel jelentős növelését.
      A kéz a kézben előadott javaslat nyílt figyelmeztetést tartalmazott. Elmondta, hogy az amerikai félvezető ipar volt az egyik, a kevesek közül, amelyik még a szabadkereskedelem előnyeit élvezte, de "a tipikus válasz ezekre a javaslatokra az, hogy: nem jó üzlet". "Igen, ha a jó üzlet japán értelmezése az, hogy ők uralkodnak a kapcsolataink felett, akkor mi tudjuk mi a teendőnk. Mi, amerikaiak sokszor lassan tanulunk, de ha egyszer a lecke megérik, bosszút állunk vele. A protekcionista üzletpolitikát a modern idők egyik legkifinomultabb tanárától tanultuk és a lecke kezd hatni."

The Intelligent Machines Journal 1. szám, 1978.12.11., 1. oldal
(Fordítás: Cs. Sz. I.)

Vissza a lap tetejére

    Tudomány és Technika (test@t-es-t.hu)